Porto és Észak-Portugália, február közepén (kis Barcelonaval)

Volt egy számomra nevezetes nap idén februárban, amit egy portugáliai kiruccanás koronázott meg.:)
Nagyon vártam ezt a pár napot (összesen négyet, ebből egy nap volt Barcelona), ugyanis soha korábban nem jártam még ebben az országban (miközben vágytam oda), sőt, az Ibériai-félszigeten is csak egy hónappal korábban jártam először (erről készült beszámolóm már olvasható is ezen a blogon).

Mivel ugye repüléskedvelő vagyok, ezekkel az információkkal kezdem az élménybeszámolót: odafelé a cél bcn, közvetlenül, lényegileg 100%-os lf, fogyasztás is jelentős. vicces volt bud-on a kapunál egy hölgy, aki a sorban szépen kivárta a sorát, ahonnan eltanácsolták, mivel ő nem barcelonába, hanem londonba szeretett volna utazni-de őt márpedig kifejezetten ebbe a sorba irányították, mondta.  Majd elódalgott szegény, nem kicsit felhúzott orral, sértettséggel a lelkében.:)

Másnap bcn-opo, induláskor szigorú ellenőrzés. pl., párom mini oldaltáskáját is be kellett tenni a hátizsákba, pedig láthatóan helycsászárok voltunk. de hát ha ezt kérték, nekünk igazán mindegy volt, oda se neki, hát be tettük. :) lf úgy 3/4 lehetett.

Ezen adat igaznak bizonyult a visszaút során is. örömmel konstatáltam, h opo-n ingyenes és rendes, számítógépes net van (tehát nem csak wifi), remekül telt így el a várakozási idő.

Végül bcn-bud, végre újra magyarokkal. már utastársilag...: sunyin a sorban előrepróbálkoznak többen is, nem szól rájuk senki, sikerrel járnak. következő alakzat a handlinget anyázza, mert megkérte, h tegye be a bőröndjét a rekeszbe. miután felül centiméterekkel kilógott de elfogadták neki, jön a reakció: 'kisge...i, aszitted kiba...l velem? És mér nem a papírt húztad rá, direkt le akartatok nyúlni'...

Nincs vége, ezen alakzat megpróbál a priority sorba is bemenni, kacsint a csajának, h kövesse, megoldják ők okosba. majd a rászóláskor (only priority, please!) igazi buta fejjel, felső ajkat felhúzva, fennhangon 'miva?, mittakarez?'-zel riposztozik, míg ki nem oktatják, h miről is van szó. ezután visszaáll a sorba, és már a csak a csápban előz meg egy-két embert újra. öröm hazajönni, na...

Szóval, bár a fő cél Portugália volt, egy egész napot tölthettünk el barcelonában. engem lenyűgözött a város (mint írtam, nem jártam még ott korábban, de szeretnék még menni -legalábbis, ha a ryan és a wizz istenei is így gondolják. :)

Barcelonanak nagyon különleges atmoszférája van, olyan hangulata, ami magával ragadja és behúzza az embert. Itt a depresszió vesztésre van ítélve. :) Nem nagyon volt még város, ami ennyire levett volna a lábáról, beleértve pl. akár Rómát is-pedig az is nagyon-nagyon.

Egy séta a Gracián és a Ramblán, a gótikus negyed sikátorai, a kikötő, a Terefericnek már a látványa is, a hegyek/dombok, a tengerparti sétány, na és maga az aranysárga homokos tengerpart mind-mind árasztja magából az 'élni jó'-érzést.

Pedig tök alapvető helyeken nem jártam egyébként: nem voltam a Sagrada Familianal/ban, a Güell parkban és még számos helyen (de később ezt már részben pótoltam )...Inkább csak csavarogtunk, vagy éppen leheveredtünk a parton, élveztük a napot (február közepén voltunk és 20 fokot mutatott a hőmérő..) és azt, hogy élünk, hogy élhetünk. :) 

Persze azzal a tudattal tettük mindezt, h ide, ha lesz rá mód, még sokszor szeretnék visszatérni, amikor majd lesz idő alaposabban megismerni ezt a várost 'belülről'. :) (...És ez sikerült is, lásd előző linket).

És akkor, Portugália. elsőnek Porto, szállásunk helyszíne és utazásunk fő attrakciója.

Az óceánpart nem semmi (ott sem jártam még ezelőtt): északabbra, ahogy jövünk be a városba a parton (tehát nem az autópályán-aki azonnal a városközpontba akar jutni, az használja az itt, ezen a szakaszon ingyenes pályát, pikk-pakk be lehet tekerni a városba; de ún. metro is van a reptérről a központba-igazából inkább egy villamosvonalról van szó) a kikötő, jó nagy hajókkal, majd délebbre az óriási hullámok és a hullámlovasok sokasága jelent speciális látványt (legalábbis, nekem).

Nem tudom mindig így van-e, vagy csak télvíz idején, de azért jelentősen vadabbnak mutatta magát az óceán, mint amilyennek a tengerek 'szokták' magukat. Ezt úgy értem, h annak ellenére, hogy nem volt vihar, sőt, csodaszép idővel, napsütéssel, és mintegy 20 fokkal köszöntött minket Porto, igen-igen komoly hullámok voltak. Olyan hullámlovaglásokat láttunk, mint eddig csak tévében, valahol Ausztrália partjainál.

A város fekvése igencsak unikális: egyrészt ott az óceán, ami már önmagában nem volna kevés, de itt szinte semmi (na persze túlzok most erősen), ugyanis nem itt mutatja a legszebb arcát a település, hanem a Douro folyó mentén.
Ez a folyó szinte egész hosszában nagy hegyek között bujkál Spanyolország felől, át Észak-Portugálián, töménytelen sok kanyarral (némely ezek közül lényegében teljes 'visszafordító', melyet fantasztikusan lehetett látni a magasból, ahogy érkezésünkkor süllyedtünk a géppel ), és nagyjából így tesz a portói részen is.

Így hát komoly hidak szelik át a folyót, melynek déli oldala igazából már nem is Porto, hanem Vila Nova de Gaia, de mára persze egy városnak tekinthetőek (érdekességként megemlítem, h nem véletlen a hasonlóság az országnév s a városnév között: anno itt Cale néven feküdt egy fontos kikötőváros, a túlsó parton pedig kialakult egy másik, melyet Portusnak neveztek el. E 'duplaváros' lett a központja annak a grófságnak, mely később Portu-Cale néven összefogta az e térségben élőket, és adta majd később Portugália első királyát (aki a közelben lévő Guimaraes városában született).

Szóval, Gaia, mely a portoiként ismert bor szülőhelye, jelenleg is borospincék és 'borkészítő vállalatok' központja: a folyóra és Portora néző oldalán szinte csak ezek és ilyenek vannak. Meg egy Tereferico, ára 8 euró retúr/5 euró egy út, és szerintem nem igazán éri meg: olyan fotókat, melyet arról lehet lőni lehet máshonnan is: elsősorban a hidakról, főleg a Ponte Luiz I-ról, ami a leghíresebb és a legszebb is közöttük.

Itt, ennél a hídnál található, immár a portoi oldalon az óváros, a Ribeira, mely azt gondolom, megoszthatja a városba látogatókat. Egyrészt valóban régiek a házak, és nem csak ennyi bennük a csodálatraméltó (nem mintha ez kevés volna): egyediek nagyon a festett csempe borításukkal (a híres azulejo-k, melyek ismereteim szerint szigetelési okokból is terjedtek el, a művészeti szempontokon túl-nos, erre a szerepre is minden okuk megvan, erről még lesz szó..:) ), és azok szín- és motívumkavalkádjával. Másrészt azonban igen sok közöttük a végletekig lelakott, bedeszkázott, befalazott ablakú, egészen biztosan lakhatatlan épület.

Megkapó és egyben elgondolkoztató, milyen szegény város lehetett ez egykor, hiszen ezen épületek között a legtöbb nem igazán nagy, és sok az igencsak picike; nem csak keskenységükben (ez azért a mediterrániumban másutt is elő szokott fordulni) hanem magasságban is. és bár Porto úgymond 'gazdasági' értelemben eléggé az ellentétek városa jelenleg is, azért szomorú látni, hogy e szegénysor nem múlt el még ma sem, ugyanis ezen borzasztó szakadt épületek némelyikében még ma is élnek emberek.

Andalogva az ódon falak között, elképzeli az ember, hogy tudna mutatni e a város ezekkel a feltételekkel, de kicsinosítva; másrészt viszont nem feledhető, h semmihez sem fogható patinát ad neki ez, és kézzel foghatóvá teszi Portugália történetét, egykori hírnevét.

Azért fentiekhez hozzáteszek még valamit: mint már írtam, remek időjárás volt. és egy húsz fokos, kellemes napsütésben minden más.:)

A Ribeira 'szélén' mindenképpen ajánlatos megnézni a vonatpályaudvart. Egyrészt, magát a vonatokat: ahogy az orruk belóg a hegyen átvágó alagútba, sziklafalak között...nagyszerű látvány. Valamint híres az előcsarnokában található, a csempeművészet egyik legszebbnek tartott darabja, a portugál történelmi/népi eseményekkel megfestett kerámiafestések.

Összefoglalva, ahogy már utaltam is rá, az én szememben Porto az ellentétek városa: a modern 21.századiság és az avítt nem tudom hányadik-századiság keveréke: a Ribeira ódon közege és a soksávos autópályák a város körül mindenfelé; a kéregetők nem csekély száma és a jó karban lévő autópark; a fűtésproblémák jópár szálláson (még mindig jelzem, hogy kitérek erre majd:) ) és a pár éves könnyűmetró hálózat.

És még valami: jó járóka kell a városhoz, mert finoman szólva is dimbes-dombos. :)

A tömegközlekedésről nem nagyon tudok mit mondani, mivel nem használtuk. De vannak egy- és többnapos bérletek, Andante néven, mely az öreg villamosra nem érvényes, a Funicolar-ra viszont igen. A könnyű metró a repteret is eléri. Aki nem kifejezetten lusta, és bírja az emelkedőket, az a közlekedés árát megspórolhatja, bejárható a város lábbusszal is-igaz, azért ez szállásfüggő is persze.

Végül arról egy-két szó, amiről már két zárójelet is tettem: az előttem utazóknak már volt gondjuk a szállók fűtésével, így én már tudatosan olyan szállót választottam, mely hirdette is magáról, hogy van fűtés. Szóval, hirdetni kétségkívül hirdette...viszont, sajnos nem volt. :) Olajradiátorokkal próbálták megoldani a kérdést, ami nem is volt haszontalan próbálkozás, ám igencsak kései: egy nappal korábban már be kellett volna izzítani a cuccot, akkor éppen jó lett volna mire érkezünk. Így azonban kénytelenek voltunk kérni még egy készséget, azonban még így is csak so-so lett kellemes a klíma- másnap estére... Szóval ha esetleg másvalaki is őszi vagy téli hónapokban vetődne arra, erre legyen figyelemmel itt is (ez ugyanis a mediterrán térségben elő szokott fordulni).

Érdekes volt, legalábbis amennyire nekünk lejött, hogy a szállodát vezető család is ott lakott, ennek ellenére az egész épületben igen hideg volt. A recepción is például, ahol nagyon nem irigyeltem az ott lévő öregurat, aki viszont nem mulasztotta el elmesélni nekünk, hogy egyrészt Púszkász magníífiszent, na de ő semmi, mert Kubálá egyszerűen értelmezhetetlenül csúcs, valamint még azt is tudatta velünk minden egyes alkalommal, hogyaszongya, hungaros-amigos. :)) Vagyis, a kedélyén a hűvös lakásklíma cseppet sem módosított. :)

Most pedig jöjjön Észak-Portugália-már persze azon részei, amerre jártam.

Egyik célpontunk volt az óceánparton egy órás autóútra lévő Viana do Castello városa. No, bevallom, ez az egész ügy nem jött annyira be. Az óceánpart is csalódás volt az út során (már, ahol látszott egyáltalán), a táj sem nyűgözött le, és a jelzett kisváros sem. Pedig van a tetején egy templom is, ahonnan csodás kilátás nyílik elvileg a Lima folyó torkolatára, a kikötőre és az óceánra, de valamiért mi sehogyan sem tudtuk annyira hú-de-nagyszerűnek látni. Így én személy szerint az errefelé való tévelygést nem ajánlanám különösképpen.

Braga-t viszont igen, bár jobb úgy felépíteni egy ilyen túrát, h előbb Braga és csak utána Porto. A két város építészetileg hasonló, na és Braga is meglehetősen dimbes-dombos. Egy kellemes sétát, fél napot megér. Felkerestük a stadiont is, aminek felépítését nem nagyon értettünk meg, ilyet még nem láttam. Ugye Bragának egész jó kis focicsapata van, és új stadionja, melyet a 2004-es eb-re adtak át. Egyedi építményről van szó, egyik oldala ugyanis egy sziklafal, és az előtt van kvázi az egyik kapu.

Ez eléggé vonzó volt ahhoz, h megnézzük de nem jártunk sikerrel: a pálya teljesen el van zárva ugyanis. Van egy parkoló, de ahol meccs idején be lehet menni, egy szürke palakerítés van, ezt feltételezésem szerint elbontják mikor szükséges. De sehol egy hajrá Braga-felirat, sehol ajándékboltok, vagy efféle. Plusz: a pálya és a parkoló között normális kertek vannak, afféle Pest környéki hobbitelkeknek kinézők.Mit kereshetnek vajon ott? :)

De nem adtuk fel, körbementünk az utakon, gondolván, valahol csak be lehet jutni. Két bejáratot találtunk, az egyik a VIP, mely értelemszerűen zárva volt, és egy másikat, ahol be is mentünk, elhaladtunk a jelzett kertek felső oldalán, majd bevitt az út a pálya alatti parkolóházba (mely teljesen sötét volt egyébként). De a pályát itt sem lehetett látni....Komolyan, mintha szégyellnék és titkolni akarnák-nagyon furcsa volt.:)

Írtam előbb, hogy Viana-t nem annyira ajánlom kiruccanásilag. Akkor jöjjön végezetül egy olyan kirándulás, amit viszont kifejezetten fel is írnék minden arra járónak. :) Ez pedig a Douro folyó mentén való kocsikázás (vagyis, hajókázni is lehet akár, akihez az közelebb áll és áldoz rá).

Bár sajnos ebből a fotóim mit sem adnak vissza, tudom, de álomszép a táj, a folyóvölgy. Minden üde zöld, sok-sok minden borult már virágzásba (február van...), és a települések is sokkal módosabbaknak, ápoltabbaknak tűnnek. Nagyságrendileg félóránként, óránként át is lehet menni a folyó túloldalára, így mindenkinek szabadon választott, mekkora túrába fog bele.

Végül egy praktikus info: ha beül valaki egy étterembe, és kérdés nélkül kitesznek az asztalra pl. kenyeret, vagy/és vmi előétel félét, biztos lehet benne, h nem adják ingyen.:) Ha beleeszel, rajta lesz a számlán a végén, nem is mindig elenyésző összegben. Erre érdemes lehet figyelni alkalmasint.

Egyéb infók: szállás Porto óvárosa 'felett', a Rua Capitão Pombeiro-n. Autóbérlés az autóbérlésonline.hu-n (vagyis a car trawler-en) keresztül, és egy kis, helyi cég adta végül az autót (a hangzatos névre hallgató  'Intercontinental car'). A három napos bérlés 30 euróba került (kis Chevrolet Spark, nem a legújabb, eggyel megelőző modell), plusz napi 8 euró a nullázó biztosítás.

Repülés Barcelonaba Wizz Air-rel, a bcn-opo-bcn úton, majd a hazaúton is Ryanair.