2013. július 8., hétfő

Rodosz (és egy kis Karpathos) 2012-ből

Újabb Görögországot felfedező poszt, ami tulajdonképpen kétrészes lesz: szervesen kötődik a Karpathost a mi szemszögünkből bemutató beszámolóhoz, hiszen a '12-es nagy nyaralásunk e két  szigeten osztódott meg.


Bár ez a rész elsősorban Rodoszról fog szólni (akit csak Karpathos érdekel az kattintson ), de előbb pár szó az előzményekről, arról, ahogy kialakult ez az utazás.

Miért éppen Karpathos? Röviden, ezért :) :

...Hosszabban pedig...

Még 2007-ben olvastam az origon egy cikket, mely a magyarok előtt (akkor még, mert ma már nem csak önálló szervezésben jut el oda egyre több hazánkfia, de 2014-től immár két iroda is utaztat oda-sajnos...) nagyjában-egészében ismeretlen szigeteket ajánlott: a Kikládok közé tartozó Naxost és Karpathost. Akkor döntöttem el, hogy utóbbiba egyszer szeretnék elmenni. Az írás alapján, és a megnézett videók alapján is speciális hangulat és közeg, a drasztikus és valahogy romlatlan táj, a görög szigeteken belül is elfoglalt különcsége, a csodásnak tűnő partszakaszok, az egész sziget unikális mivolta rettentően vonzott.
Aztán, valahogy mindig háttérbe szorult, mindig másért; végül '12 nyarára kiadtam a jelszót: most már aztán igazán irány Karpathos! :) (...aztán persze ezt még jó párszor megváltoztattam, alakítottam, újra elővettem, ám végül mégis az eredeti ötlet lett a nyerő.:) )

De, ha irány Karpathos, akkor oda el is kell jutni. Engem az utazási irodák ajánlatai nem érintenek meg, az esetek döntő többségében (ám azért nem mindig) felesleges, drága és kötöttségeket okozó lépcsőnek érzem csak a helyszín és magunk között. Így a charter esetleges lehetősége se volt valós opció, már csak azért sem, mert annál én olcsóbb megoldást igyekeztem keresni az odajutásra, a csomagfeladás pedig nem tartozott a preferenciáink közé.
Több lehetőség is volt, de ebből valós (számomra valós) csak kettő: az egyik, hogy Athénba repülni Budapestről és onnan belföldi járattal a sziget (illetve egy per bé verzió: Athénból nem repülővel, hanem hajóval folytatni az utat, a maga akkor 21 órás menetidejével), illetve Ródosra repülni és onnan átrepülni (kettő bé: 5 óra alatt áthajózni) a kis szigetre.
Végül e legutóbbi formula lett a befutó, ami egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy

Miért éppen Rodosz?
 

Ugyanis ez utóbbi hely, bevallom őszintén, eredetileg nem igazán érdekelt. Számomra túlságosan turistásnak tűnt (miközben tudom én, h ez nem kicsit hathat furcsán, hiszen én is egy vagyok közülük): tömegek, remekséges feszilitik, úgymint vízi vidámparkok vagy tán hagyományos fajtájúak is, delfináriumok, hatalmas szállodasorok, pizza, koktél és hasonló, engem Görögországban határozottan nem érdeklő jóságok.
Nem mintha fentiekkel bármi gond is lenne, és én sem vagyok aszkéta típus egyáltalán. Nagyon nem.:) Ám ebben az országban nem igazán ezt keresem, meg aztán az is igaz, hogy az ilyesmikről tudok a legkönnyebben lemondani.
Mindenesetre, fentiek miatt azt gondoltam, Rodosz nem lesz nekem való. Mindezt megerősítette a fellelhető hazai fórumokon tapasztaltak, ahol arról, hogy mi a szép, mi az érdekes, mi a látnivaló Rodoszon alig-alig esett és esik szó. Felmerült bennem a kérdés: maga a sziget talán nem is érdekli az odautazókat? Nos, nem tudom, hogy mi a válasz, de az bizonyos, hogy ez sajnos azóta is így van...

Azonban, Rodosz mégis csak Rodosz, az egyik legszebbnek tartott, és történelmi látnivalókban leggazdagabb görög sziget, ráadásul ’általa’ lehetett a lehető leggazdaságosabban (de még számunkra megfelelően kényelmesen) eljutni a fő célpontra, Karpathosra; így adekvát volt, hogy ha már arra járunk, akkor ne csak átszaladjunk rajta, hanem amennyire egy hét engedi, alaposan meg is nézzük magunknak. :)

Hosszúra nyúlt már a bevezető, mindjárt rá is térek végre a legnagyobb dodekán sziget szubjektív bemutatására, de előtte még pár általános információ: 

Utazás a Wizz Air közvetlen járatával történt, melyre a jegyeket május 20-a körül vásároltam meg, július közepére, két főre, feladott csomag nélkül 37.000 Ft-ért (2012-ről beszélünk tehát). 

Autót (fórumos tipp alapján, örök hála érte) az Efrem Rent a Car-tól kölcsönöztük. Maximálisan ajánlott a cég: nem csak a legolcsóbbak voltak az összes általam megkérdezett között, de teljesen jó autókat is kaptunk (általános görög szokásokhoz képest meg pláne, bár amennyire figyeltem, a bérautók színvonalában számomra kiemelkedett Rodosz a Görögországban megszokottaktól). Ráadásul, nekünk nem csak simán egy hétre kellett az autó: mivel a karpathosi hét beékelődött a rodoszi tartózkodásba, így az autóra egyszer három, egyszer pedig négy napig volt szükségünk, megspékelve mindezt még azzal is, hogy különböző helyeken akartuk felvenni és leadni is: először ugye a reptéren fel majd a kikötőben le, majd Karpathos után fordítva. Nos, ez a cég volt az egyetlen, akik nem csak adtak így járgányt, de mindezért semmiféle felárat sem számoltak.  Főszezonban 25 euró volt a kiskocsi-méret egy napra.
Az üzemanyag (benzin) Rodoszon 1.70-1.78 eur között volt.

Szállást Stegnán foglaltunk, közelebbről a Salora Studios-ban. A Tripadvisoron találtam, mint nagyon ajánlott szállást, igen jó értékelésekkel. Fel is vettem a kapcsolatot a tulajjal, aki már a levelekben is nagyon kedves volt, segítőkész, tudósított a friss görög helyzetről (ez a 2012-es év számukra nagyon forróra sikerült, biztos sokan emlékeznek még), de még azt is megtudtam, h a felesége az athéni orvosi egyetemen tanul, legalábbis oda utaztak vizsgázni-hajóval. :) Vagyis igazi, görögös, vendégszerető házigazdákkal és szállással találkoztunk a szigeten.
Az ára 40 euró volt per éj, az egyik alkalommal tengerre néző, a másik alkalommal efféle jósággal nem rendelkező stúdióban. Felára egyébként nincs a kilátásnak (nem is mondanám valami lenyűgözőnek, a villanykábelek remekül bezavarnak), egyszerűen azon múlik, hogy van-e még olyan szabad szoba vagy sem.

Na de akkor kezdem, az első említett helyszín nem is lehet más, mint Rodosz hasonló nevű fővárosa.

...Igazi mediterrán kavalkád, kürtölő autók és motorok, elképesztő helyekre belavírozó teherkocsik, forróság…tök jó! :) Érdekes, hogy engem a külső városrészek, melyekben igazán semmi szép nincs, fogtak meg igazán. Pedig tényleg semmi extra: a krétai Heraklionhoz tudom talán hasonlítani. Az óváros persze szép, tényleg maga a történelem, ám engem kissé zavartak a boltjukba és vendéglőjükbe túlságosan erőszakosan beinvitálni szándékozó eladók és pincérek, és a sok-sok-sok ember. Persze tudom, h ez ugye ilyen.:)

Az óváros elrendezése, felépítése, az épületek alapján nagyon olaszos hangulatot áraszt, ami a történelmi előzmények alapján cseppet sem meglepő persze. Az építészeti stílus, a színek, a településrendezés, a házak és a terek külcsíne és belbecse is ezt a hatást hangsúlyozza.
Mindezekre pedig még rá is erősített a sok-sok olasz szó, hiszen rengeteg itáliai turista népesítette be az óvárost. Érdekes volt viszont, hogy a mecsetek és minaretek (vagyis a rendkívül hosszú török jelenlét) ellenére sem volt számomra érezhető számottevő törökös behatás a városon. Minden bizonnyal ezt az érzetet sokkal nagyobb honfiúi akarattal akarták eltüntetni a görögök, mint a jóval korábbi velencei vonatkozásokat. :)


Jó sokan vannak tehát a nézelődők, őszintén szólva túlságosan is sokan, legyen itt az ember gyakorlatilag bármelyik napszakban. No persze tudom, azért miattam, hogy én szépen nyugodtan végig nézhessem a látnivalókat, mégse zárhatták le a történelmi belvárost.:) Márpedig legalább egyszer mindenképpen érdemes jó alaposan végigjárni azt, megismerni a kis zugokat, elgondolkozni az idő mindenhatóságán…de azért érdemes kora délelőtt megtenni e időutazást, már csak a hőség miatt is. Vagy este, amikor kivilágítva egészen más élményt nyújt.
És az előbbi legalább egyszer-mondatrészben a legalább-on van a hangsúly: tudom, hogy sokan rajongói a városnak, minden okuk megvan erre, és aki először jár arra, feltétlenül adjon esélyt neki!

Külön ajánlom viszont a piacot: ez a Faliraki/Lindos felé menő út városból való kivezetőjének az elején van (lehet, hogy túl bonyolultan fogalmaztam meg, mindenesetre van ennél sokkal egyszerűbb mód is: a temető mellett :) ), sajnos csak szombaton. De az valami csuda! Forgatag, mégis eluralkodik az emberen a nyugalomérzet; zajlik a színek, a formák, az illatok kavalkádja, mindenki kiabál körülöttünk, még se érzi az ember ezt fülsiketítőnek, vagy zavarónak: ennek talán a mindenkin szinte egyöntetűen rajta lévő mosoly lehet a 'felelőse'.
Az árak pedig...például, egy kg fenséges görög paradicsom vagy egy kg remek kaliforniai paprika 120 Ft volt…a hangulatot pedig ingyenes adják, de nagykanállal mérik..:)
 


A főváros 'alatt' húzódik a sziget leginkább turistás területe, tulajdonképpen háromszöge: nagyjából a Paradissi (itt van a reptér)-Rodosz város-Faliraki által bezárt részről van szó: errefelé 'nagyvilági' partok, a Görögország-szerte viszonylag ritka hatalmas szállodasorok, víziparkok vannak sokfelé, szépen, sorban, egymás után és összekeverve. De, errefelé találjuk a legtöbb nagyméretű bevásárlóhelyet is (Lidl, Carrefour, Spar, stb.), vagy a legtöbb autóbérlőcég is itt 'központozódik'.
Vagyis minden szolgáltatás közel van és elérhető a turistáknak, akik jönnek is errefelé szép számmal, hiszen fentiek mellett csodás partokat is találnak itt, elég csak Rodosz talán leghíresebb partját említenem, az Antony Quinn-öblöt, mely szintén ezen a részen található (és nagyon picike, főszezonban ezért rendkívül zsúfoltnak mondható).
Cserébe fentiekért mindössze egyetlen dologról kell lemondaniuk az ide érkezőknek, legalábbis érzésem szerint: az igazi, vagy klasszikus görög vendégszeretetről. Nyilván a görögök itt se mennek le kutyába (többnyire...), de azért értelemszerűen nagyon más a közeg, mint a 'vidék'. 

E tájék Magyarországon legnevesebb települése Faliraki. E üdülővároskát kőkorszaki-szakis éttermek, luna park, thai konyha, beach bar-hegyek, discok és night clubok, hosszú, homokos part és rengeteg magyar jellemzi…Itt az ember könnyen érezheti magát Jesoloban vagy bárhol máshol, de véleményem szerint a legkevésbé Görögországban. Ezt a máshol levés-érzést segíti, hogy itt még görög ábécés feliratokat se nagyon láttam…
Szóval, minősítés nélkül: aki ilyesmire vágyik, itt a helye, erre ennél jobb helyet nem találhat a szigeten. Én azonban itt csak akkor szállnék meg ha ingyenes lenne ez a lehetőség. Ki azonban nem hagytam, mert például itt találtam alkalmat arra, hogy az éppen akkor zajló wimbledoni döntőt végig szurkoljam (és a végén örüljek Federer-olybá tűnik, tán utolsó- nagy sikerének :) ).

Ezen a részen találja az utazó Kalithea termáit is, ahová mindenképpen érdemes ellátogatni. Olvasott tipp volt, hogy este érdemes ide jönni, így is tettünk, és kellemes élmény volt maximálisan. Napközben belépő is van (3 euró), este már nincs, de nem ezért jöttünk ekkor. Hanem azért, mert van szép hangulatvilágítás, a növények üdék, az egymás melletti pici kis sziklaöblök vonzóak, meseszépek, és némelyik igen csak nagyvilági: már-már francia riviérai hangulatom lett.


Bár már kiesik az előző háromszögből, de azért abból szempontból hozzá tartozik Epta Piges, (azaz Hét forrás), hogy minden irodista fakultatív program útba ejti ezt a részt. Érthető az ok, nagyszerű kis helyről van szó ugyanis!
Igaz, nem is annyira a források, abban nem is igazán tudom hogy mi a nagy truváj (már természetileg). De a vízen ringatózó és úszásukat próbálgató kiskacsák tüneményesek még egy férfiszív (és szem) számára is :), remek hűsítő a légkör, hiszen üde a természet, sok a fa, és ott az alagút, amit pedig mindenkinek ki kell próbálnia!


Egyrészt, izgalmas végigmenni a tényleg nagyon-nagyon szűk nyíláson, a koromsötétben. Egészen picit szerintem még a legedzettebbeken is erőt vesz a klausztrofóbia.:D Az alagút túloldala pedig igen különleges: inkább afféle kis afrikainak tűnő tó tárul a szemünk elé, a partjain szépséges fenyők, melyek méltóságteljesen hajlanak hol a tó fölé, hol éppen ellenkező irányba.


Még egy kis vízesés is van a szélén (mutatva azt, hogy e kis tó minden bizonnyal egy felduzzasztott patak igazából), bár igaz, az nem olyan eszpesöl.:) De összességében egy nagyon kellemes, hangulatos része a szigetnek ez a hely. Aki erre hozzánk hasonlóan érzékeny annak érdemes felkészülnie a terület felkapottságára: mint írtam, egyike ez a buszos utazási irodás fakultatívoknak, ergo ide se mindegy mikor érkezik az ember: a nyugalomra délelőtt van nagyobb esély, azt hiszem.

A másik, igen népszerű 'fakultatív' a Pillangók völgye: Be kell vallanom, számunkra ez abszolút csalódás volt: a 6 eurós belépőt egyáltalán nem érte meg. Mi a magunk részéről öt perc után meguntuk a pillangók nézegetését de simán lehet, h a hiba a mi készülékünkben van. A környezet persze szép, de azért nem igazán különleges, a népsűrűség magas, szóval…szóval ide mi biztosan nem mennénk vissza.
Talán ha alul kezdtük volna (ugyanis két része van a helynek, melyet megszakít a főút), ahol egy kis múzeum is van, amire érvényes a belépő, jobban éreztük volna magunkat. De így, h felfelé indultunk, és csak sétáltunk és sétáltunk…ez most engem nem győzött meg. Ilyen is van.


Szintén kiesik földrajzilag a főturistás felső háromszögből, abszolút ide sorolandó a sziget (Anthony Quinn-öböl melletti) másik híres, népszerű partszakasza, a Tzampika beach. Sokak szerint a sziget legszebb strandja. Nagyon hosszú, homokos partot kell elképzelni, igazán végeláthatatlan, telis-tele parti bárokkal, és napernyőkkel.
Nekem nem jött be, de igazából erre számítottam is, h nem leszünk nagy barátságban. Egyszerűen nem az a hely, amit én tengerpartilag keresek. Tömeg, zúg a zene, 8 euró a napernyő, amit nem nagyon lehet megúszni, mert még a legkisebb szélben is viszi a homokot a szél. De bulizni tutti, hogy nagy királyság lehet itt. Na és gyermekekkel is remek, mivel lassan mélyülő, és persze működik a homokvár-építés is, és a többi jóság a srácokkal.:)

Van azonban egy hely, ahonnan figyelve e partszakaszt, ámulatba ejt szinte biztosan minden szemlélődőt-igaz, ennek ára van. :)
Ez a hely pedig a Tzampika kolostor, a beach melletti hegytetőn: nos, oda feljutni, hát huha! :) A monostor a hegy csúcsán van (de tényleg, a csúcsok csúcsán), a hegy lábánál van egy taverna, odáig lehet menni autóval. És ez fontos info: tessék tényleg odáig is menni! Ugyanis előtte úgy 100 méterrel van egy tér, sokan meg is állnak ott (mi is így tettünk :) ), mivel onnan igen kemény emelkedő jön, amire kocsival is csak egyesben lehet feltépni. Szóval nem könnyű, viszont a választási lehetőség az, hogy gyalog mész fel rajta ;) Ami lehetséges, mi is megtettük, de utána, mikor már ’másztunk’ felfelé a monostor felé a lépcsőkön, úgy éreztem, még arra a kis energiára is szükségünk lett volna.:D
 

A kilátás pedig…egyik oldalról a partvonalon Kolimbia, a másikon Tzampika (és mögötte Stegna) látható, előttünk a szépséges tenger, a harmadik oldalon pedig a hegyek, belső Rodosz képe…lélegzetelállító egészen egyszerűen. Mikor itt jártunk azt gondoltam, ez a csúcs, ennél szebb kilátás elképzelhetetlen ezen a szigeten. Nos, tévedtem, mert lett egy még szebb… Ám ettől még mindenkinek melegen ajánlom, menjen fel oda, megéri a testedzést!



Tovább folytatjuk a lassú távolodást a turistaközpontoktól: Tzampikát elhagyva egy ideig kifejezetten nyugodt részek jönnek, például Stegna beach, ahol a főhadiszállásunkat is felütöttük.

A rodoszi Archangelos ’alatt’ van ez az igazi kis nyári ’település’: apartamanok, tavernák, két koktélbár, pár picike super market, és egy viszonylag hosszú, két-három részre szabdalt, apró kavicsos, majdnem-homokos, kristálytiszta vizű tengerpart (igaz is: a kristálytisztaság az egész szigetre érvényes volt, mindenhol. Tehát az eddigi helyekre is igaz ez, és az ez utániakra is az lesz).

Azért lett ez a központunk, mert egy olyan helynek tűnt, ahol még van minden, amire ’szükség’ lehet, de már elég csöndes és még az is lehet, Rodosz ide, Rodosz oda, hogy még görögös is. :) Na és az elhelyezkedése is tökéletesnek ígérkezett: itt van szinte a szomszédban Lindos, és gyakorlatilag az egész sziget elérhetőnek látszott, legyen az akár a reptér vagy a főváros, akár a déli végen Prasonissi, vagy a szelesebbnek mondott észak-nyugati oldal.


Remek választás volt Stegna: itt sok a helyi görög is valamiért, olyannyira, hogy még az is megeshetett itt, hogy igazi népi zenekar húzza a talp alá (pontosabban, a vacsora mellé) valót (persze, amikor épp akarja: nem vmiféle greek night music, hanem csak úgy előkerül a cucc és húzzák. Aztán iddogálnak csöndesen (már amennyire a görögök csendesek, persze :) ), aztán újra felcsendül vmi vidám, de azért többnyire inkább melankólikus dallam. :)
 

Szintén teljesült az az elvárás, hogy remekül lehet kirándulásokat indítani onnan szerteszét a szigeten. Tulajdonképpen csak Lindos elhelyezkedése jobb ebből a szempontból, ami egyébként is kb. a tökéletes helyszín: szép kis város, szép partok, szép környezet, középponti elhelyezkedés- ám drágább is, és napközben zsúfolt.
Mindenesetre Stegna se rossz, hiszen Rodosz város 40 perc, Lindos szűk fél óra, Prasonissi 80 perc, Monolithos szintén ennyi. A Pillangók völgye is 40 perc, Epta Piges pedig negyedóra talán. Tzampika beach 10 perc, Kolimbia 15, Faliraki 20.


Érdekes volt viszont látni, hogy ahogy mentünk bele a júliusba, mennyire megnőtt a turisták mennyisége. Július elején még nem átallottuk Stegnát a krétai Xerocamboshoz is hasonlítani (még ha csak úgy is, hogy annál azért forgalmasabb :) ), pedig az aztán tényleg eléggé a világvége (és mennyire szerethető a világnak az a vége :) ); de szerintünk semmiképp sem érte el még akkor a szintén krétai Plakias szintjét-ez később már megváltozott, akként, hogy azért többen voltak már picit, mint Plakiasban. Ezért azt sem zárom ki, hogy augusztusban már itt is egész komoly élet lehet.

Ami még itt kötelező: vacsorálni egy kellemeset a Maria tavernában! Elsőrangú étkek, remek kiszolgálás, kiváló hangulat, csöndes háttérzene…nagyon-nagyon ajánlott!


Ha már eddig így haladtam, hogy elindulva a fővárostól (ugyan kis kitérőkkel, de) haladok dél-nyugatnak a déli oldalon, akkor folytassuk is erre: Stegna után elérhetjük Charaki és Agathi beacheket: igazán közel vannak egymáshoz, szervesen összetartoznak, bár jelentősen különböznek: előbbi teljesen kavicsos, méghozzá jó nagy kövek vannak, afféle lefkadásak (persze a csodaszínű víz itt nem található meg :) ).
Utóbbi viszont éppen olyan, mint Tzampika, csak kisebb. Napernyők 8 euró itt is, Charakin kikerülhető, mivel ugye pebbles a beach, és nem esik kellemetlenül rajtuk a fekvés.
Nekem ez utóbbi tetszett jobban, bár Agathi is sokkal inkább volt vonzó, mint a nagytestvére. Charakit viszont unikálissá teszi, hogy egészen 'bent' van a kis üdülőfaluban, ami nekem tetszett, hangulatos a partot körülölelő kis sétánnyal és jó pár tavernával is rendelkezik. Remek lehet egy vacsora ebben az öbölben.

Már tettem egy pici kitérőt fent Lindosról. Mint említettem, bizony vannak időszakok mikor zsúfolt, hiszen ide is ömlenek a látogatók (itt kétszer is voltunk, így le tudtunk mérni, mennyien többen voltak 20-án, mint mondjuk 8-án..), saját szervezésben kocsival, taxival és KTEL-busszal, és a mindenféle utazási irodák fakultatív kirándulásaival. Ennek ellenére én úgy éreztem, többet tartott meg önmagából, mint pl. Ródos óvárosa, van helyi, görögös hangulata, a fellegvár pedig érdekes, szép, a kilátás pedig unikális.


De az is fantasztikus, ha nem a városból látunk ki, hanem a városra rá: biztos túlzó lesz a hasonlat, de picit olyan Lindos, mintha csak egy hatalmas madár fészke lenne: a közepe maga a fellegvár, amihez hozzácsapódnak egyrészt a városka sűrűn települt házai, és a fellegvár alatti domb növényzete.

A beugró a várba hat euró, sztem ez maximálisan megérte. Lindos nagyon jó hely, ki ne hagyja senki!


Lindos alatt, Prasonissiig kopár, jellegzetesen dodekán táj fogadja az embert, és itt, pontosabban Gennadinál elképesztően hosszú a tengerpart, főként ritka beépítettségéhez viszonyítva tűnik ez fel az utazónak.
Bár nem teljesen, hiszen Pefki és Lardos parti része ismét kifejezetten turistás hely, vagyis minden megtalálható, amit csak kívánhat az utazó, beleértve az esti nyüzsgést és szórakozóhelyeket is. Engem picit ez meglepett, hogy az északi részektől ennyire távol is találni ilyen központi jellegűnek tűnő helyszíneket.

Prasonissi, vagyis a sziget déli csücske: véleményem szerint inkább érdekes, mint szép. Ám félre értés ne essék: érdekesnek nagyon is érdekes! Egyetlen egy part, de két oldalról tenger, nagyon fura.:) Fantasztikus hely.


Ráadásul az egyik oldal szörfparadicsom, hatalmas hullámokkal, a másik oldalon pedig szép, sima a víz. Legalábbis, mikor mi voltunk ezt az arcát mutatta. Akár 5 percenként lehetett váltogatni, h milyen típusú fürdőzésre vágyik az ember, nagyon furcsa, de annál szórakoztatóbb. :)


Most pedig hagyjuk el a déli, dél-keleti oldalt, és utazzunk át Rodosz nyugati, észak-nyugati oldalára. Kezdjük itt az ismertetést Kamiros Skala-val: innen lehet egy (viszonylag) kis hajón átruccanni Chalkira (amiről még lesz szó a későbbiekben egy kevés). És a helyzet az, hogy ezzel el is mondtunk mindent erről a helyről: ami itt van, az gyakorlatilag egy kis kikötő, ez a ’falu’. Pár taverna a hajóra várakozóknak és semmi több. Mellette találjuk azonban a Kritina nevű kis falucskát (feltételezésem szerint ennek a kikötője tulajdonképpen Kamiros Skala), amiben (pontosabban ami mellett) kicsi és ingyenes falumúzeum is működik. Hangulatos, ám szegény településnek találtuk: messze esik a turisták által jövedelmet termelő régióktól. Még akkor is igaz ez, ha innen juthatunk el az egyik legszebb kilátópontra a nyugati oldalon, Kastellos-ra. 


'Ő' egy vármaradvány, bár sok nem maradt belőle; talán ezért is látogatható ingyenesen (ma már, mert ez nem lehetett mindig így, még megvan a fabódé, ahol árusítottak valamikor valamit :) ). Szép a kilátás, sőt elképesztően az: alul szépséges színű tenger, észak felé Ródos partjai, szemben láthatóak a kis szigetek, Makri, Alimia, és én igenis látni véltem Chalki partjait is, bár párom szerint ez inkább a vágyam volt, mint a valóság. :)

E területtől délre kell haladni, hogy elérjük Monolithos várát. Írtam  most előbb Kastellosnál, illetve korábban Tzampika monestrynél, hogy fantasztikus kilátás mutatkozik ’belőlük’, bár utóbbinál utalást is tettem, hogy volt még annál is földbe gyökereztetőbb látkép is: nos, számomra Monolithos vitt mindent. Egészen egyszerűen lélegzetelállítónak találtam ahogy a sziget partjai magasból szinte beleomlanak a vízbe, a környezetet, mely váratlanul zöld volt errefelé, na és az illatorgiát, melyért elsősorban a fenyők voltak felelősek (egyébként is imádni való a fenyőillat, de ezek a görög fenyők…számomra bódítóak, persze igazán csak jó értelemben: mindig elkap ettől az a megmagyarázhatatlan varázsos hangulat melyre eddig csak ez a föld, csak Hellas volt képes).



Egyébként feljutni a várromhoz nem kerül pénzbe, ingyenes hely ez is. És ez nem is nagyon kimerítő  sétaút, (ellenben ugye Tzampika-val ahol a kevésbé edzettek vagy picit lustábbak vigyázzanak), amit pedig kap az ember ott, az tényleg csoda, na. 



Monolithoshoz kapcsolódik még a következő két pont is. Először is maga az út. Márhogy a Stegnából oda (és Kastellosra) vezető: ugyanis bár egész Rodosz pozitív meglepetés volt nekem, de ez az út volt ebben is a legjobb. Nem kell sok órás útra gondolni, 80 perc mindössze, de ahogy elhagyjuk a főutat (akár Charakinál fordulunk le akár feljebb, még Archangelosnál), mintha határon léptünk volna át. Megállt az idő, a levegő, a világ. :)


Manolas felé az út gyönyörű. Balra nagy meredélyek tövében visz az út, jobbra sokméteres nádasok, melyeket csak (emberi kéz munkáját dicsérő és igazoló) ’virágmezők’ szakítanak meg itt-ott, és elképesztő kabócaricsaj. Ha Charakitól megyünk Manolas felé, ott a táj szelídebben indul, itt viszont oliva és citromligetek feszülnek rá az úttestre. Manolas kicsike falu, és bár pár percre van a tengertől, mivel a képzeletbeli határ túloldalán van, teljesen csendes. Szép a bejárata egy Y elágazással, melyet telenyomtak futóvirágokkal.
 

Manolas után el kell hagynunk a térképet.:) Legalábbis, a legtöbb térképet, ugyanis nem jelölnek burkolt utat Apollonia/Platanias felé-viszont van, méghozzá vadiúj. Olyannyira az, hogy az Apollonia/Platanias felőli vége még kész sem volt 2012 nyarán teljesen. Ez az út már bemutatót tart abból, ami vár az utazóra. Egyre magasabbra megyünk, egyre érdekesebbek a felszíni formák (egyre több a kecske, akik nem szokták még meg a forgalmat: nem annyira értik, mégis, mi a viharért kéne nekik elhagyni az aszfaltburkolatot? :) ), és egyre több kezd lenni a fa.
 
Olyannyira, h mikor rákanyarodunk az új út végén az Apolloniába (majd onnan tovább, Embonasba) vezető útra, időnként azt gondolom, hogy-ha már úgyis történt lelki határátlépés-, nem lehetséges-e, hogy ez már Ausztria vagy Németország, és egy ottani fenyőerdőben vezet az utunk? Aztán, még mielőtt komolyabban elkezdene rágódni az ember azon, hogy megőrült-e, a kabócazene visszarángatja a valóságba: ez bizony Hellas, és ez bizony Rodosz.


Hol hatalmas sziklaormok, meredélyek és szurdokok látszódnak, hol semmi, annyira sűrű az erdő. Aztán, imitt-amott majd folyamatosan látszódik a fák felett és között, a szikáran (és kopáran), egyfajta főnöki vagy királyi szerepben trónoló Attaviros, Ródos legmagasabb hegye. Szintén látszódik több helyütt is az Apolakkia tó (innen, a távolból legalábbis) égszínkék víze.

Szép az út során érintett borfalu, Embona, majd Siana is (utóbbiban különösen szép a templom, ahová éppen miseidőben próbáltunk-sikerrel-bemenni. Az ortodoxiában nem olyan szigorúak erre nézvést a szabályok, mise közben szabad, úgymond mozogni).
Mindkét említett falucskában bőven találni helyi bort, páleszt és mézet árulókat, kis útszélit és üzletekben kóstolósat egyaránt.


Siana után már közeleg Monolithos, de innen az út már maga egy kilátótorony.:) Vannak is sok helyen kis padok, kiállók a fényképezkedőknek, nem véletlenül: a látvány döbbenetes volt. Aztán elérjük a régi ódon romot, amiről pedig már megemlékeztem.

Ám itt még nem zsákutcába  jutunk, van még út tovább-méghozzá innentől lefelé, mely Fourni beach-hez visz: e partszakasz a rom alatt van, pár kilométeres mindössze az út a partra. Kacskaringós, persze, hogy az - de aki már járt Görögországban annak meg sem kottyan. (Ebből a szempontból is jó hely Rodosz egyébként: szélesebbek, jobban járhatóak az utak, mint Görögország sok egyéb részén). És minden métere megéri. Egyrészt, szép az út. A közvetlen környéke is az, meg a táj is, ahogy feltűnik az Apolakkia oldali partszakasza a szigetnek.




A strand nekem a legjobb volt Ródoson, igaz, hullámkedvelők előnyben.:) A szél itt mindig fúj, ezért csodálatos hullámok vannak. Ennek hátránya a sok hínár, tengerifű a vízben, hiszen állandóan kavarog, ennek ellenére nekem nagyon bejött. Ókeresztény barlanglakás-maradványok is vannak az egyik oldalon, de igencsak maradványok már. Mégis érdemes felkeresni, mert ragyogó a kilátás onnan délebbi partokra. Nagyon tetszett a kis kantin is, kedves a középkorú házaspár, aki kiszolgál, és például pont itt, rodoszi értelemben a világ végén ittam a legjobb frappét is ezen a nyaraláson.
 


Rodoszról most ennyit; folytatás tehát Karpathos-szal itt, ahol lesz majd konklúzió és valamiféle sziget összehasonlítás is.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése