2013. augusztus 9., péntek

A Nápolyi-öböl körül, 2. A Sorrentoi-félszigeten

(Előzmények Nápollyal itt.)
Mikor szerveztem az utat, az első gondolat az volt, hogy a pár nap nápolyi és környéki tartózkodás után azonnal Ischiára hajózunk, és ott töltjük majd a nyaralás nagy részét.

Aztán persze ahogy készültem, megnyíltak előttem az ugyan módfelett drága, ám sokak által Olaszország legszebb vidékének tartott Sorrentoi-félsziget csodái, így átterveztem az utat úgy, hogy négy napot a félsziget megismerésével töltsünk, Amalfitól Positanon át mondjuk a névadó Sorrento városig.

Odaút természetesen a Circumvesuviana-val történt, csak most nem szálltunk már le Pompeiben hanem tovább folytattuk az utat. Elhagyva az ókori várost hamarosan elkezdi a vonat az alagutazást, olyannyira, hogy még megállók is lettek kialakítva a hegy gyomrában. Időnként megpillantjuk az öblöt, vagy a túloldalon a hegyvidéket: igazán szépséges a látvány. Ez már kevésbé mondható el a települések azon részére, amely mentén halad a vasút...szakadtak, lehangolóak, ápolatlanok.

Sorrentoba érkezés után megkerestük az EAVbus megállóját, mivel e cég üzemelteti a Capo di Sorrento-t (vagyis a félsziget csücskét) feltáró buszjáratokat (közbevetőleg: ez így nem teljesen igaz, a 'helyközi' Sita is jár a Capo-n, de kevesebb megállója van és jóval ritkábban jár, legalábbis menetrendileg-ugyanis a tapasztalatom alapján sokkal megbízhatóbbak, mint az EAV). A buszról, elhagyva tehát délről a várost, fantasztikus látvány tárul az ember szeme elé: a gyakorlatilag falakra épült város teljes sziluettje, hatalmas szintkülönbségek, az épületek között buja növényzet, sok szép virág...felmerült ekkor bennünk, hogy ennél tényleg tud szebb lenni a másik oldal, az Amalfi-part?...


A város környezete időnként döbbenetes erővel hat az emberre, bármerre is nézzen: a hegyvidék, a tenger, a szép épületek, miközben maga a város is ápolt, nagyvilági, láthatóan a vendégfogadásra berendezkedett hely-és nagyon de nagyon zsúfolt. 



Igazi hömpölygés van este a lezárt és sétálóutcává tett központi úton-és e hömpölygést jól öltözött urak és rendre kis estélyiben (vagy miben :) ; szóval, amolyan kiöltözős hacukában :) ) feszítő hölgyek adják elő. Érdekes volt, minden esetre. :)


A szállásunk tehát a Capo-n, azon belül Marina di Puolo-ban volt. Ez egy minifalu egy picike öbölben, gyakorlatilag 8-10 étterem és pár szálloda alkotja, ennyi az egész. Ez nekünk tetszett, mivel picit Görögországot idézte-amit csak fokozott, hogy errefelé kabócákat is hallani lehetett, ha nem is okoznak akkora zsivalyt, mint ott. :)


Egyébként e öböl népszerű strandolóhely, fel is van használva minden négyzetcentiméter napágyak elhelyezésére-és számomra döbbenetes árak prezentálására. Mikor érkeztünk, az egyik strandtól a napágy kiadó srác kérdezte, hogy lepakk után nincs-e kedvünk hozzájuk heveredni, ők nem csak jók hanem olcsók is: 15 euró lett volna két napágy és egy napernyő...Gondoltuk, micsoda mókás a srác, ez az olcsó? De, nem lódított: például a mi szállónknál mindezekért 21 eurót kértek, úgy, hogy 3 euró belépődíjra (!) is legombolták ezen felül a vendégeket. Ez ugye 24, és ehhez tegyük hozzá, hogy autósoknak még napi parkolást is kell fizetni további 8 euróért...
Jó hírnek szánták, de túlságosan boldogak nem lettünk tőle, inkább csak megmosolyogtuk: a szálloda vendégeinek jár kedvezmény, van special price: ők megkapják 15-ért a faszilitit-éppen, mint 50 méterrel arrébb bárki. Vicces. :)


Nem tudom a képekből mennyire jön le, de e hiperárakat egy borzasztóan semmilyen, átlagos, szürke porral borított partért kérték el, ahol a víz tisztasága sem érte el azt, amit mi elvártunk volna tőle. Nagyon nem volt hívogató a part. 


Egyébként, ugyanezek az árak vannak a túloldalon, az Amalfi-parton is, de ott azért ehhez viszonyítva sokkal de sokkal vonzóbb a part és a tenger (és belépődíjat a napágyakon és egyebeken kívül nem kértek még ott sem...). Ráadásként, az Amalfi-partnak van egy speciális, egyedi hangulata, ilyesmit a túloldalon mi nem éreztünk.
Az index egyik topikjában írta valaki a minap, hogy érezte a mohóságot az olaszok árképzésén: nos, én személy szerint maximálisan egyetértek ezzel a véleménnyel. És bár végig az utunk során éreztük erre a hajlandóságot, de tény, magasan kiemelkedett ez a vidék ebben. Nápolyban és majd Ischia-n ez kezelhető mértékű és erejű volt, olyan, ami belefér. De itt...

Még egy gondolatra di Puolo-ban maradva: annak keleti végein a fent már jelzett sötét színű por helyett sziklás a part, és egyenesen a meredek hegy lábától indul. A köveknek köszönhetően mindjárt sokkal szebb színű is lett itt a víz, bónuszként itt a tömeg sem volt annyira túlzott, szép volt a háttér a leomló hegyoldallal, a sok-sok zölddel...az ide történő lejutásra érdemes azt a (jó)pár lépcsőfokot rászánni!


Bár e sziklás részen például még a megmártózás is kellemes volt, azt gondolom egyébként, hogy erre a tájékra nem érdemes nyáron menni (tudom persze, hogy ez sokaknak nem egy nagy újdonság. :) ). Nem érdemes, mert aki szeret azért a tengerben is fürdeni, annak itt nem sok babér terem, mivel ugye a partok többnyire nem is igazán szépek, nem is túl könnyen közelíthetőek meg, és szerintem és nekem borzasztóan, irreálisan drágák is, az ár/érték arány botrányosan rossz (van persze ingyenes rész mindenütt, de azok meg rendre a legbarátságtalanabb részei a partoknak. Ráadásul, a tisztaságra sem vigyáznak túlságosan, eldobott csikkek garmadája, pzs-k, műanyag palackok díszítik a partokat).
Tehát az efféle nyári jóságokért nem ide kell jönni. A természetet, a csodás kis városokat viszont szezonon kívül, mikor elvonul a turistahad és picit nyugodtabbá válik (gondolom én, legalábbis...) a vidék, sokkal inkább fel lehet fedezni. Mikor nincs hőség (bár ezzel nem volt gondunk egyébként az egész utazás alatt: szinte masszívan 30 fok volt minden nap. Vagyis igazi, meleg nyári idő de olyan, amiben még akár kirándulni is lehetséges, de lábat lógatni is okés), és tökéletes a klíma a felfedező túrákhoz. Mondjuk, áprilisban és októberben. Bónuszként pedig talán még az árak is mérséklődnek valamelyest ezekre az időszakokra.


Írtam feljebb, hogy az első rácsodálkozásunkban Sorrentora feltettük a kérdést, hogy ez tényleg semmi az Amalfi oldalhoz képest? Nos a válasz bizony teljesen egyértelmű igen! :) 


Ráadásul, ide még a nyári élvezetekért is érdemes jönni. :) Csodálatos vidék, üde zöld az egész, meredek hegyoldalak, fent rajtuk értelmezhetetlen helyeken picike települések vagy csak önálló házak, házikók, szépséges a tenger a hegyek lábai előtt. 


Varázslatosan szép tájék. Miközben haladtunk a busszal, minden egyes kanyarban (amiből volt milliószám :) ) kapdosta az ember a fényképezőgépét, mert mindenhonnan valami újabb látvány igényelte, hogy megörökítsük magunknak. 


Amalfi maga azért nem annyira döbbenetes, picit a melegben álmos is volt, nyugodt is volt, de szép, kellemes, hangulatos településnek tűnt. Nem tudom mi van ott este Sorrentoval összevetve, de napközben lényegesen barátságosabb (még inkább: természetesebb) miliője volt, mint a félsziget névadójának. 


Szépséges a víz is, a part is sokkal vonzóbb, mint odaát, és ahogy néztem, az ingyenes részek se egyértelműen csak megtűrtek, hanem teljesen normális helyen vannak azok is. A háttér pedig egészen csodálatos. 


Ugyanez áll Positanora, sőt: az ő hegyre felfutó kialakítása még szembeötlőbb, mint a nagyobb Amalfi esetében. 


A távolból nézve ez a város sokkal szebbnek és hívógatóbbnak tűnik, ám belül sétálgatva nálam fordult a kocka. Positano ugyanis olyan volt nekem egy picit, mint egy makett város, mint egy speciális plaza, ott élők, helyben lakók nélkül. Mintha az olaszok is csak dolgozni jártak volna oda. Így pedig hiába voltak szépek a kis utcák, közök, ahogy haladtak girbegurbán le, a tenger felé, az élményből nekem ez a megérzés, a mindennapi élet észrevehető dolgainak és körforgásának a hiánya elvett. 


Mindezek ellenére, az Amalfi-part szépsége tényleg egyedülálló, igazán unikális élmény ott lenni, és biztosan nagyszerű lehet úgy igazán megismerni is-még akkor is, ha utóbbira én azt hiszem nem fogok vállalkozni. :)


Végül, nem is túl röviden, pár szó, pár tapasztalás a tömegközlekedésről: őszintén szólva mondanám, hogy érdemes autót bérelni, csak hát azt is aranyáron mérik: a legkisebb autót 60-70 euróért adták volna egy napra, és az egy napra is kértek volna írd és mond, 1000 euró depositot...No ez hosszabb bérlés esetén nyilván redukálódik (mármint a napi ár, a zárolás nem), de attól még a tény tény marad: találni Európa-szerte (de még Olaszország-szerte is) ennél olcsóbb lehetőségeket az autóhoz jutásra.
Ennek ellenére, ha valaki megteheti, akkor áldozzon az autóra, mert bizony a buszokkal történhetnek dolgok..:)

Ugye az alapállapot, hogy a menetrend semmit sem jelent, még hozzávetőlegesen sem. Az is része a szolgáltatásnak, hogy időnként egy-egy járat fogja magát és nem közlekedik-ahogy ugye megesett esetünkben a Vezúvnál is, majd itt, a félszigeten pedig szinte rendszeresen-persze, mindez hozzátartozik a menetrend nélküliséghez, hiszen ha nincs menetrend, mihez képest marad ki ugye a járat? Természetesen a menetrendhez képest, amivel viszont értelmetlen foglalkozni.. :)

Szintén megkapja még az utazó a jegy áráért azt, hogy ha esetleg sztrájk van (márpedig a helyiek szerint ezek, ellentétben a buszokkal, szinte menetrend szerint követik egymást.. :) ), azt neked nincs módod megtudni. Sem előző nap, sem a konkrét napon nincs kiírva sehol semmi, a buszsofőr se jelzi akkor, mikor még közlekedik, hogy holnap ne várj a járatra, de a magára a járműre sincs kiragasztva valami információ-ez fontos lenne, mivel igen jelentős a turistaforgalom, akik meg hátha nem hallgatják a helyi híreket. De tovább megyek, mikor a sztrájkot követő nap reggel a szállónk recepcióján érdeklődtem, hogy mi a helyzet a sztrájkkal, abbamaradt-e már, azt mondták, h ők nem tudtak semmit, fogalmuk sincs, de amúgy tényleg, tegnap sztrájk volt, nahát... 


Egyébként ez a buszsztrájk tényleg egy titkos valami. Senki nem árulhatja el senkinek. Például, ha bemész a buszmegálló melletti kis bárba, hogy vételezz két jegyet a járatra, akkor szó nélkül eladják neked 5 euróért a két jegyet, de el nem árulná a manus, hogy úgy egyébként másnap reggelig várhatsz a buszodra... (mint említettem: mohóság, mohóság...ami teljes valójában kiteljesedett, mikor később, mikor végre kiderült a sztrájk léte, a kiszolgálónak esze ágában sem volt visszaváltani a jegyeket...)

Említettem már, hogy a Sita nem áll meg mindenütt, ahol az EAV igen. Nos, mi ekkor, a sztrájkkor éppen egy ilyen megállóba sétáltunk át, majd egy óra után megtudtuk egy véletlenül segítőkész úrtól, hogy az adott nap nem jön ez a busz, így esetleg intsük le a Sita-t, hátha megkönyörül rajtunk a sofőr. Nem tette. :) Viszont, miután észlelt minket, nagy bőszen mutogatta, hogy gyalogoljunk el egy olyan megállóba ahol neki megállása van...igaz, az ő következő járatuk majd egy bő óra múlva lenne csak esedékes; biztos arra gondolt, hogy hát na bumm, nyaralunk, ráérünk.. :)


Ám a buszokkal való kapcsolatunkra kétség kívül az utolsó reggelünk tette fel a koronát. Sorrentoból terveztünk áthajózni Ischia-ra, ám erre naponta egy alkalom van, 9.30-kor indul a járat. A kikötőbe busz+egy kis séta kombinációval szűk 30, bő 20 perc volt eljutni. Mi nem bíztuk a tapasztalatok alapján a véletlenre a dolgot, így már 7.50-kor a megállóban voltunk. Ennek ellenére lekéstük a hajót...
Ugyanis, bár nem volt sztrájk, nem volt semmi gond, ellenkező irányba három vagy négy járat is elment, Sorrento felé nem akart jönni. Végül, 9 óra után 10 perccel jött a busz (rajta emberek egymás hegyén-hátán persze :) ), így esély sem maradt arra, hogy elérjünk időben a kikötőbe és már délelőtt átérjünk a szigetre. Következett helyette a vonatút vissza Nápolyba, onnan kibumlizni a kikötőbe, megkeresni a ferry-t, megvárni az indulását majd átkompolni a szigetre, és a tervezett 10.40-es érkezés helyett valamikor délután 3 óra körül, mintegy 7 óra utazás után megérkezni oda... Megvallom őszintén, nem volt ekkor őszinte a mosolyom. :) (és még kevésbé lett volna, ha hagyom magam a kikötőben előzőleg rábeszélni, h megvegyem a járatra a jegyeket...de szerencsére ekkor már bennem volt a kisördög, hogy nem lehet számítani a közlekedésre és ki tudja, mi lesz majd az utazás napján-így legalább anyagilag nem jártunk rosszul)

Vonatkozó információk:

- szállás Baia di Puolo, reggelivel (nem büféreggeli!) a négy éj 180 euró volt-ez helyi szinten, főként júliusban bombaár, azt gondolom (hozzáteszem, economy room volt, ez itt számít, nem csak elnevezés: rosszabb helyen van, kisebb, mint a rendes szobák).
Az egész szálló, és így persze a szoba is tökéletesen tiszta volt, rendszeresen takarították, ezzel semmi gond sem volt-és azért ezek a legfontosabbak. Más kérdés, hogy cseppet sem voltak kedvesek, nem voltak segítőkészek, a reggelit szinte odacsapták elénk, a wi-fi-ért félórára kértek (volna) 3 eurót...Azt hiszem erre mondják, hogy feltételesen ajánlott. :)

- A Sita busz nagyjából a fellelhető menetrend szerint közeledik Sorrento-ból az Amalfi partra. Fel kell azonban készülni, hogy aki nem szeretné a másfél-két órás utazást állva eltölteni, annak várnia kell 2-3 buszt, mire ülőhelyhez juthat. Miután a buszok nagyságrendileg 20 percenként járnak, ez jelenthet egy háromnegyed órás, egy órás várakozást (nyilván ez csúcsidőre vonatkozik, szezonon kívül felteszem sokkal jobb a helyzet). Amúgy élmény a busz (van rajta működő légkondi is-nem általános egyáltalán), és izgalmat is ad a sok-sok kanyar, az esetleg szembe jövő másik busszal való találkozás (visszatolat, félrehúzódik, centizgetnek, közben át-átkiabálnak a másik pilótához..:) )


- Sorrentoból Ischia-ra tehát napi egy járat megy, a GESCAB oldalán lehet tájékozódni, és a jegyet is ennek a cégnek a boxában kell megvásárolni-annak ellenére, hogy maga a hajó az Alilauro társaság neve alatt fut.

...Folytatás itt az ischiai élményekkel, melyek, a személyes várakozásnak megfelelően, nagyon is jól sikerültek lettek. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése