2013. augusztus 15., csütörtök

A Nápolyi-öböl körül, 3. Ischia

(Nápolyról itt, a Sorrentoi-félszigetről pedig itt olvasható egy-egy, ehhez a bejegyzéshez kapcsolódó poszt).

E kis sziget volt az utolsó állomásunk az öböl látnivalói között. Tényleg nem nagy, de az öböl három szigete (a híres-hírhedt Capri és a picike Procida) közül azért a legnagyobb. Ami azt is jelenti, hogy elég nagy már ahhoz, hogy rendes, szabályos és különálló települések legyenek rajta, sőt, még ahhoz is elég e méret, hogy különböző hangulatai legyenek a sziget tájegységeinek. A könyvek hat településről beszélnek, de a helyzet az, hogy ennek kb. a duplája az igaz. Hat darab a 'kommunákból' van, melyek pár kis falu közösségét jelentik-de ettől még a kommunán belül jól elkülönülnek az egymás melletti falvak, külön-külön templommal, 'belfaluval', függetlenül attól, h hivatalosan hogyan is 'közigazgatálódnak'.


Amennyire egy ilyen kis szigeten lehetséges, viszonylag éles a kontraszt az északi oldal és a déli között.
Előbbi zsúfoltabb, nagyvilágibb, erre vannak a szebb (színű) strandok, és itt aztán mindenféle jóság elérhető amit csak a turista megkívánhat. Ennek ellenére senki se gondoljon afféle siófoki hangulatra: a települések ápoltak, szépek, mindenütt telis-tele van minden virággal és egyáltalán növényekkel, olajfák, pálmafák, pineafenyők sorakoznak és váltakoznak mindenfelé-és sehol másutt nem láttam ennyiféle színű (és méretű) leandert sem, mint itt. De bougainvilleákból is borzasztó sokféle van, a legkülönlegesebb színekben. Lényegileg gazként nőnek, de mindenütt.. :)


A part menti települések (melyek itt: Ischia, a főváros, Porto di Ischia, vagyis tulképp a kikötő és környéke, Cassamicciola Terme, ami egy igazi, már-már monarchikus, számomra picit-és miniben- Triesztet idéző hangulatú termálvároska, aztán Lacco Ameno és legnyugatabbra Forio, mely nekünk a leginkább tetszett) mögött pedig a hegy, egészen fel a sziget legmagasabb csúcsáig, a Monte Epomeoig. A növényzet is halad felfelé, néhol komoly erdőket is alkotva, bár a hegy csúcsa már amolyan görögös, kopottas-tényleg koronaként áll a sziget tetején. 


Mindez különösön igaz a déli oldalra, ahol már hamarabb tűnik el a nagy hegy oldaláról az erdőség, hogy átadja helyét az alacsonyabb növénytakarónak. Ám ez nem baj, sőt, tökéletes így, hogy mindenféle kialakulású, formájú, színű természeti szépségben lehet gyönyörködni.

A szigetnek ez a része csöndesebb, vidékiesebb, még kevésbé ette ide be magát a turizmus, ennek okán szegényebb is-hangulatában is közelebb áll pl. Nápolyhoz, mint az inkább amolyan észak-olaszországi északi terület.


Mikor megérkezik az ember Ischia di Portoba, az első benyomás a szigetről egyrészt tehát az, hogy mennyire zöld, másrészt, h mennyire sok az ember és az autó. Mindez később cizellálódik (főleg ha az ember a sziget kevésbé frekventált részén száll meg) aképpen, hogy a sziget tényleg eszméletlenül zöld (és ugye virágos), de a tömeg sem elviselhetetlen (még ha az általam kedvelt, 'vidéki' görög üdülőhelyeknél jóval zsúfoltabb).


Szóval, Ischia di Porto mozgalmas, 'sűrű' város, de szép kis utcácskák hálózzák be, melyeket többnyire alacsony épületek szegélyeznek (mutatva, hogy minden bizonnyal volt a szigetnek szegényebben megélt időszaka is), és ahogy egy picit is elhaladunk a tenger mellől azonnal átveszik a házaktól a fák, a hegyre futó erdőség a kezdeményezést. Na és a leanderek, szabályosan fasorba rendeződve...:)


A kikötős városrésszel teljesen összenő a főváros, Ischia, lényegileg egy várost alkotva. Itt a kikötőhöz hasonlító, alacsony épületes tengerparti rész mellett komolyabb villákból is van néhány, valamint egy jó nagy kiterjedésű, ingyenes park is. Természetesen van ennél fényesebb növénykert is a szigeten (lásd később), de azért hűsölni, andalogni tökéletes. Innen visszasétálva a partszakaszra és déli irányba haladva érjük el a sziget leghíresebb részét, a kis sziklakiszögellésen található (persze csak területre kicsi, ám igencsak magas) várát, várromját, a Castel Arragonese-t. Ahhoz, hogy fel tudj menni oda, 10 eurót kell letenni per koponya-mikor ott jártunk, egymás után mentek oda az emberek a pénztárhoz, majd mikor megtudták az árat, ki is fordultak, és inkább csak kívülről fotózták az építményt. :)


No mindegy, egy biztos: nagyon nem véletlen, hogy erről a részről készült fotók rendre Ischia jelképei. Tényleg lenyűgöző a vár, akár távolról, akár közelről látja az ember. 


A sziget nyugati részén leljük Forio-t, mely a három, keletebbre eső északi társától kisebb (a legkisebb település a szigeten, ami még városnak nevezhető, nem 'csak' falunak vagy falucskának), de cseppet sem kevésbé nyüzsgő. Kellemes 'sétálóövezet', több kiváló étteremmel, a parton vonzó a kilátás a sziget 'sarka', a Punta Caruso és a várostól északra fekvő (egyébként igencsak népszerű) partok, például a sziget egyik leghíresebb partszakasza, San Francesco felé. 

  
A szállásunk, mely tehát igazán nyugodt, csöndes, természeti környezetben van, csodás kilátással a Földközi tengerre és Sant'Angelo-ra, Sorgetto termál partjának közelében volt, Panza nevű faluban, Forio mellett. A busztól olyan 500 méteres gyaloglás volt elérni (vagyis, lett volna, mert volt autónk), ráadásul masszívan lejtésben (vissza ugye emelkedőben), szóval ez combos lett volna ha kihagyjuk az autóbérlést. De nem hagytuk, így csak megállapítanunk kellett, hogy ebből a szempontból nem volt rossz döntés. Egyébként más okból sem, mert bár a sziget tényleg nem túl nagy, és eléggé sűrűn is közlekednek a járatok, de a partok gyakran vannak olyan helyeken (a sziklák, hegyoldalak alján), főként a sziget déli oldalán, ahová a buszok nem igazán tudnak lemenni. Arról nem is beszélve, hogy itt is az EAVbus a szolgáltató, így a Vezúvnál és főként a Sorrentoban tapasztaltak alapján végképp örültünk, hogy több borsot már biztosan nem tudnak az orrunk alá törni.. :)

A vidék a szállásunk körül csodálatos: teraszos 'kialakulású', üde zöld hegyoldalak (itt elsősorban bokrok tarkítják, kevesebb van a fent már jelzett nagy fákból), a mindenfelé buja növényzetet pedig a különböző színű és formájú virágok kavalkádja tarkítja. 


Mindehhez hozzátesznek még a Sorgettoi-öböl sziklái az öböl két oldalán (elég komoly lépcsőzés lejutni, na és főként visszajönni :) ), lent a parton az az egészen szürreális élmény, hogy annyira forró a tenger, hogy el sem tudom képzelni, hogyan tudnak abba az emberek bemenni és csücsülni- nekünk mindenesetre nem ment. :) A hőfokra jó példa, hogy a part egyik kis szögletében tojás és krumpli főtt, csak úgy, a tengerbe beapplikálva a tartóedényt.. :)
E forró területtől picit arrébb aztán már persze normál hőfokú a víz, ott meg lehetett próbálkozni egy kis fürdéssel is.

(Más kérdés, hogy ingyenes hely itt annyi van, hogy a hatalmas kövekre ki lehet ülni, a rátermettebbeknek feküdni és ennyi. Van egy étterem, az tart fenn parti készségeket, de amellett, hogy persze keményen fizetni kell értük, még a saját elemózsiád sem eheted ott: csak amit ott vásárolsz...nem jártam még ilyen helyen másutt, ahol effélékre vetemednének a szolgáltatók...)

A Sorgettoi-öböl sziklái tehát hozzátettek a tájképhez, míg Sant'Angelo félszigete (és a rajta lévő hegy, szikla) kifejezetten kiemeli azt.


E kis (egykori) halászfalu a leírások alapján már teljesen átadta magát a turizmusnak (ahogy persze az egész sziget), ennek ellenére nem zsúfolt, és egyébként is, minden szempontból pont jó. Csodás az egész, nappal is, a hegyoldalba felfutó kis faluval, a hófehér, kék zsalugáteres épületeivel, a vékony sétánnyal, mely összeköti a falut a sziklával, a szikla tövében lévő létesítményekkel...rendkívül hangulatosnak találtuk. Nem beszélve az estékről, mikor gyönyörűen kivilágított minden. 


Ami itt is, ahogy egyébként az egész szigeten nehézséget okozott autóilag, az a parkolás volt. Pontosabban, a parkolás-ingyen.. :)  Pénzért ugyanis annak ellenére és sehol sem nehéz, hogy vannak a szigetnek rendkívül felkapott részei is. Szerencsére sikerült mindenütt megoldanunk, de erre érdemes számítani ha valaki arra járna. Ez esetben, tehát Sant'Angelonál, nem a falucskához közel álltunk meg (ott már csak fizetős parkolók voltak), hanem úgy 500 méterre tőle, egy ingyenes parkolóban. Ha valaki Panza felől megy le a szikla felé, balra lesz egy benzinkút, majd egy jobb kanyar, azt követően pedig egy bal. Nos, e két kanyar között, a bal oldalon találja a parkolót. Persze, az is rendre töltve volt, de amikor csak arra jártunk mindig volt egy szabad hely (de, mindig csak egy:) ).

A falu tengerpartja mondjuk nem egy szépség: kicsi is, sötét is, nem élmény. Annál inkább az volt (számomra) a falu keleti végein talált füves teniszpálya. Sosem láttam még élőben ezzel a borítással, ráadásul játszottak is rajta, amatőrökhöz képest magas színvonalon, így, mint teniszrajongó, itt nekem maradásom volt.:)


Sant'Angelo-n túl, keleti irányba hosszan-hosszan beachek húzódnak, melyek közül a félszigethez közelebb esik a Fumalore, melynek a partját borító homok a különlegessége: itt rendkívül erős a vulkáni tevékenység (az egész sziget vulkanikus egyébként, a Monte Epomeo is tűzhányóként 'kezdte' :) ). Olyannyira erős, hogy egyes részeken eléri a 100 fokot is a homok hőmérséklete. Ezt itt is kihasználják, akár csak Sorgettoban. Csak itt nem a főzés dívik, hanem esténként a hússütés, méghozzá tűz nélkül: egyszerűen becsomagolják a sütnivalókat, leteszik a homokba, míg elkészül addig pedig szórakoznak a parton.:)


Innen egy egészen a tengerig benyúló sziklán átmászva (vagy a tengeren elhaladva e szikla előtt) érhető el a Maronti névre hallgató partszakasz nyugati része. Jó hosszan elnyúló part ez, több kilométer is van talán, így a part keleti részére nem innen érdemes menni, hanem a sziget déli részén haladó főúton elmenni Barano d'Ischia-ig és onnan lehajtani a partig. 
Ez az út már csak azért is megéri, mert fantasztikus kilátás nyílik a szigetnek erre a területére végig az út során, Sant'Angelo-tól Maronti keleti végéig (mely időnként Belmare névre is hallgat egyébként). Jó sokszor áll meg az ember fotózni, miközben a félsziget hol alattunk terül el, hol pedig - haladva kelet felé - már oldalról mutatja meg magát. A háttérben a nagy hegyek, a part menti szakadékok...igazán lebilincselő a látvány mindenfelé.


Marontinál ingyenesen a lehajtó út szélén lehet parkolni-ha délelőtt megy az ember reális az esélye, hogy komolyan séta nélkül megússza. 

Panzától ha a nyugati parton indulunk el Forio felé, könnyedén megtaláljuk a sziget következő nevezetes strandját, Citara-t. 


Ha nem is olyan hosszú, mint az előbb ismertetett beach, de azért elég méretes part ez is-rengeteg emberrel. Abban viszont jelentős a különbség, hogy míg a déli parton az ingyenes hely is értékes (igaz azonban, hogy sajnos elég szemetes, még a vízben is úszkáltak mindenféle oda nagyon nem illő dolgok..), itt az bizony a senki földjén van (viszont tisztább valamivel). Ennek talán az is az oka, hogy a part folytatása viszont egy teljesen ingyenes strand, a Cava dell'isola. Ahogy a neve is jelzi, itt (bár a part homokos), jó nagy sziklák vannak a vízben (melyek elvileg zöldek, és állítólag ezeknek a szikláknak az anyaga miatt nevezik zöld szigetnek az olaszok Ischia-t), illetőleg a Citara-tól is egy szikla benyúlás választja el. 


A part tehát itt is, ahogy Citaran, Fumaloren és Marontin is homokos. Ezt szeretnék gold sandy beach-nek elsütni, de határozottan közük nincs a goldhoz. Szürkés homokról van szó, ha közel sem is annyira sötétről, mint Marina di Puolo-ban, Sorrento Capon.

Rengeteg fizetős parkolási lehetőség van errefelé is, ingyenes annál kevésbé: ennek ellenére itt is valahogy mindig volt egy darab hely (még ha kellett is tenni egy-két kört, mire sikerült). Jó, az igaz, a bérelt autó egy jó erősen huszonéves, borzasztóan viharvert, ütött-kopott, mindenféle extráktól mentes kis Fiat Seicento volt, vagyis igazán picike. De végül is, működött, nem hagyott cserben, és kihasználtuk a méretét is.


Mondjuk tény, ez a fotó nem adja vissza, milyen állapotban volt a kiskocsi valójában. :)

(újra más kérdés, hogy egyébként a kiskocsinak egy vászontetős változatát béreltük ki még valamikor tavasszal, ám az átvételnél csak megmosolygott az ember, hogy ugye magam sem gondoltam komolyan, hogy ennyi pénzért azt is adja, annak ellenére sem, hogy megállapodtunk és ezt ígérte... )

Azért akad sárgának nevezhető homok is Ischia-n, pl. a San Francescón és a mellette lévő strandokon, vagy némely partszakaszon Casamicciola-nál, valamint (és valószínűleg elsősorban) a Negombo nevű parton. Nem is csak part az, hanem egy szép park, parkerdő is, na és persze termálmedencék is vannak...ám meglehetősen luxusban van előadva mindez-ergo sajnos fenti dolgokat csak az előtanulmányokból tudom, ezt nem a mi pénztárcánkhoz szabták, így itt nem jártunk. :) San Francesco-n azonban igen, ha csak megvizsgálni is a területet.
 

A Punta Caruso a sziget észak-nyugati csücske, egészen közel lehet autózni hozzá. Onnan egy elég kietlen kis ösvényen lehet leereszkedni egészen a vízig-fürdeni sztem problémás, túl nagyok a sziklák és túl nagyok a hullámok is. Mi legalábbis nem próbálkoztunk meg vele, de senki más sem azok közül, akik ott tartózkodtak akkor. Pedig a víz itt igazán szép kék, a sziklák megteszik a hatásukat.
Viszont, van számos szép, parti villa is erre, melyek igazán csodálatos környezetben fekszenek...
 

Van még valami, amiről feltétlenül írnom kell: a La Mortella, mely fenti csücsökhöz elég közel van, ha oda tart az ember akkor elhalad e kert mellett.


A tripadvisor szerint ez Ischia legfontosabb látnivalója. Mondjuk nem véletlenül. Egy angol zeneszerző, még inkább az ő felesége (aki kertészmérnök volt) alapította e parkot, mely lényegében egy arborétum, és bár nem értek hozzá, de még inkább egyfajta meleg égövi arborétum. Töménytelen mennyiségű, különböző formájú, méretű, alakú pálmafák, ezernyi aloe vera-faj (mondjuk én azt hittem, hogy van 'az' aloe vera és ennyi. ezzel szemben.. :) ), mindenféle színes-szagos virág, hatalmas pinea- és sok-sok egyéb fajtájú fa alkotja a hihetetlenül dús vegetációt. Pluszként, e növényrengeteg különböző 'hangulatok' szerint rendeződik-ha jól emlékszem akkor tizenhat, egymástól masszívan elkülönülő részre oszlik a terület.


Fenti élményhez pedig még hozzátesz az, hogy egy elég magas domboldalon helyezkedik el a kert-vagyis ahol a fák nem zavarják ott lélegzetelállító kilátás mutatkozik San Francescóra, és tovább, egészen a forio-i kikötőig. Egy kis színház is kialakításra került a kertben, melyben a nézőtér éppen e csodálatos tengeri panorámára néz-nem lehet rossz itt szórakozni egy este, mikor a háttér, elsősorban Forio szépen ki van világítva. 


Így, hogy végére értem erről a dél-olaszországi, Nápolyi-öbölbéli nyaralásról szóló mondandómnak, készítek egy rövid összefoglalást is a felkeresett helyekről.

Nápoly engem meggyőzött: ha lesz rá módom, vissza fogok menni, talán többször is-maradt még benne is, a környékén is látnivaló bőséggel. Igaz, hogy az óváros szemetes, meg nagyon déli, néhol afrikai a közeg, az is igaz, hogy a tömegközlekedés itt sem a megbízhatóságáról híres, de egészen egyedülálló miliője van, kedves, barátságos emberek lakják (jó, tudom, sok itt a bűnöző is, de szerencsére mi ebből semmit sem érzékeltünk, még a Garibaldin sem), szép épületekkel, tájakkal és sok-sok kulturális látnivalóval.

Az már nem ennyire biztos, hogy Ischia-ra is visszatérünk, de nem azért, mert bármi probléma lett volna a szigettel-egyszerűen csak azért, mert annyi szép hely van a világban - Európában. Szépséges-virágos kis zöld sziget, kellemes mediterrán hangulattal, barátságos, vonzó településekkel, és lehetőséggel arra, hogy váltogassa az ember a csendesebb pihenést az aktívabbal, nyüzsgősebbel.


A legmesszebbmenőkig ajánlom a meglátogatását - ráadásul, van egy  Európában speciális extra is: bizonyos helyein akár télen is lehetőség van a tengerben fürdeni.. :)


Ahová pedig kb. biztos, hogy nem utazok többet, az a Sorrentói-félsziget. Mert bár helyenként lélegzetelállító a szépsége, de ha szép dolog ilyet mondani, ha nem, ha tetszik ez bárkinek is, ha nem, az ottani emberekből mi szinte csak azt tapasztaltuk, hogy kapzsik, hogy nem látnak szívesen minket, hogy mogorvák, barátságtalanok és nem igazán jóindulatúak. Ez az érzet egyébként Olaszország-szerte könnyen utolérheti (tapasztalatom szerint) az erre érzékeny utazót: az olasz vendégszeretet valóságtartalma erősen korlátolt, legalábbis összevetve más mediterrán térségekkel, de nyugodtan mondhatom akár Németországot vagy éppen Ausztriát is. Viszont, sehol sem éreztük ezt közel sem ennyire (az eddig általam látott itáliai helyszínek közül), mint itt.
Biztosan megtehetik ezt, mert a tájért így is, úgy is elzarándokolnak az emberek arrafelé, ha tehetik. Mondjuk az már szerintem és nálam kérdéses, mennyire érik el így azt, hogy vissza is járjanak oda az utazók. De persze lehetséges, hogy csak nekünk volt most pechünk itt egy picit.

Végül az általános információk:

- szállás a booking.com-on foglalva, Villa Natalina. Változatos büféreggelivel, igencsak barátságos háziasszonnyal, minibárral, klímával és ventillátorral, erkéllyel felszerelt szobával, 7 éjre 280 euróért.

- autó: 140 euró az egy hétre. A legviccesebb az volt, mikor leadásnál körbenézte az ember a kocsit, hogy minden rendben van-e. Tekintettel arra, hogy a bal első lámpája kijárt, a bal hátsó törött volt, az üléskárpit szakadt volt, mindenfelé karcolások és horpadások tarkították, kicsit nagyképűnek éreztem a csekkolást.. :D

- árfekvésben a sziget Nápoly és Sorrento között félúton helyezkedik el, és tapasztalatom szerint elsősorban a déli oldalon lehet valamivel olcsóbb helyeket találni (persze nem San't Angeloban).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése