2014. március 7., péntek

Costa Brava kora tavasszal


Mostanában ugyan eléggé megbokrosodtak a budapesti kiindulású repülőjegyárak, de még az antik időkben (vagyis január közepéig) voltak azért barátságosak is. Akkortájt vásároltam erre a rövid, kétnapos kis útra (is...) a jegyeket. Hasonló felállású volt, mint a tavaly november végi lombard túra: egyik nap reggel ki, másnap este haza.

Oda Ryanairrel utaztam, 8 ezer lett volna az ár, de felhasználtam rá a ryanhotelsen keresztüli foglalásért kapott egyik 10 eurós kupont; vissza Wizz Air, 4 ezerért.

Kihasználva a Valentin napi akciót a reptérnél, a Holiday Plus parkolóban hagytam a kocsit, mit mondjak, sokkal komfortosabb volt így. :)
2a-n közelítettem meg a skycourt-öt, elég sokan voltak de a szokásosnál több szeku működött így pikk-pakk átjutottunk.
Rövid lounge látogatás után irány a bodé, majd a teljesen full gép,  mely a 'bye bye easyjet' feliratot viselő volt. A foglalt helyek okán a boarding érezhetően lassabb, és most legalább már elöl-hátul ugyanakkora kilométeres sor volt.. Ráadásul a sok csomagtérbe kerülő poggyász miatt borzasztó lassan haladt a sor is.
Indulás után teljesen sima út, így időben, pontosabban jóval menetrend előtt érkezünk a reméltnek megfelelően napsütéses katalán fővárosba.

És ha már az ilyen praktikusnak mondott dolgoknál vagyunk, pár szó a szállásról: a Haromar névre hallgató hotel, Calellában, fp-val 25 euróért, közvetlenül a szállótól foglalva-ez volt most az olcsóbb megoldás, pl. a bookingon ez tíz euróval került volna többe..
A félpanzió büférendszerű volt, a reggeli és a vacsora esetében is. Nem mondom, hogy nem láttam már jobbat :) , de a hotel árérték aránya így és most tökéletes volt. A szoba egyszemélyesként nem volt túl nagy, a tengerre nézett, a berendezése picikét koleszos jellegű, de nagyon tiszta. A fürdőszobája már felújított, az sokkal szebb is volt. Volt egy furcsa negatívum: mindössze egy db aljzat volt a szobában. 
 

Autót a fireflytól béreltem (foglalás auto-europe-on, az ára nem egészen 14 eur a két nap, bár egyébként a három is ennyi lenne. Ebben benne van a nulla önrész, sőt, az auto-europe ajándékaként a gumi/üveg/stb. biztosítás is-ám 'cserébe' (hiszen ezt természetszerűleg nem fogadhatja el a bérbeadó) így történik 600 eur zárolás is.
Mindenesetre, szezonon kívül árazás szempontjából remek hely autóbérlésre Spanyolország.
A Fireflynak a voucher szerint itt reptéri pulttal kell rendelkeznie, ami tulképp igaz is: ki kell menni az épületből és szemben, az út túloldalán van a bodéjuk, tehát shuttle buszozásra nincs szükség.


Fura volt most megérkezni Barcelonába újból, hiszen két hónapja sem volt mikor legutóbb nem csak, hogy itt jártunk de még itt is éjszakáztunk Tenerifére tartva. Sajnos van bennem hajlam a szentimentalizmusra ezért meg is néztem azokat a székeket ahol aludtunk. :)

De azért sok időt nem töltöttem el 'nosztalgiázással', hanem az autóátvétel után elindultam Barcelonától észak-nyugatra, Spanyolország Santiago de Compostella utáni második legismertebb, ha lehet mondani, legnépszerűbb kegyhelyére, a 11.századból datálódó bencés kolostorba, Montserratba.
Az út eleinte ipari jellegű, aztán ahogy elhagyjuk az A2-es autóutat, egyre magasabbra emelkedünk, és csodás felszíni formákat tanulmányozhatunk.
 


Azt hiszem, hogy óvatosabban kell bánnom majd az 'ilyen máshol nincs' megállapításokkal, melyekkel szoktam élni időnként. Például, a Meteórák után is azt gondoltam, ahhoz hasonló biztosan nem nagyon van másutt, se természetileg se építészetileg.
Hát van.
Persze 'csak' egy db kolostor van itt, nem annyi, mint ott, de azokhoz hasonlóan (bár azért picit kevésbé drámaian) a sziklán és a sziklában állnak, na és maguk a sziklák is emlékeztetnek, formájukban, színükben és 'hatóerejükben' is.


Autóval egy alapos szerpentinezés után érjük el a parkolót ahová 6 euró a belépés (pontosabban ugye a ki-). Van egy olyan opció, h ha fél óra alatt kijön az ember akkor ingyenes; de ez elvi lehetőség ha a sofőrt is érdekli az építmény és a fantasztikus kilátás. Mert tényleg az van, hogy nem is tudja az ember hova kapkodja a fejét: felfelé és oldalra, szemügyre véve a kolostort és csatolt részeit, pl. a különösen szép és cseppet sem rideg, igazán szakrális bazilikát, valamint a fölöttük és mögöttük tornyosuló sziklacsúcsokat.


Vagy inkább lefelé, elcsodálkozva az ilyenkor is főképp zöld tájon, a lenti folyón, a folyó bal partján hirtelen felemelkedő fallal határolt fennsíkon vagy éppen a hegy lábától idáig közlekedő libegőn vagy siklón.



Ugyanis mindkettő van, egymáshoz közel indulnak (ha jól tudom lényegében a vasúttól-bár nem azonos megállóból!) és így is érkeznek.
Siklóból ráadásként kettő van: a fenti állomástól indul egy kisebb szerelvény még feljebb, tulképp a Montserrat hegy csúcsához.


A tervezés során úgy gondoltam, hogy a Costa Brava déli, legturistásabb vidékét csak a megszállásra 'veszem igénybe', hiszen egy végtelenített-például-Nei Poriról, vagy Jesolóról, ilyesmiről van szó. A különbség annyi, hogy jobb állapotban van sokkal, mint a görögországi telep, minden dimenzióban nagyobb és ez sokkal inkább szól a bulista fiatalokról és -nak. Vagyis igen, Jesolo a jobb példa.
Mindenesetre, ez a rész egy turistakombinát, teljesen jellegtelen lakótelep-szállodákkal mindenütt. A part viszont igen szép, széles, homokos, csodás kékeszöld a víz és gyakran végeláthatatlan (itt, mert egyébként a 'klasszikus', úgy Lloret de Martól kezdődő és a francia határig húzódó Costa Brava pont vad formáiról, hullámos, számtalan kis öblöt formázó partvonaláról kapta a nevét), és azért a legtöbb településnek van egy kis óvárosa is.
De, hogy gondolatom ne felejtsem: a terveim ellenére betértem Blanesbe, felkeresve a Jardin Botanicó Marimutrát.



Azt ugyan zárva találtam, csak kívülről tudtam pillantást vetni rá, de az oda vezető út csodás volt: egy kertvároson kellett végigkacsgaringózni, és valami álomszép porták vannak egymás hegyén-hátán (tulképp szó szerint :) ). Ellaknék némelyikben-bármelyikben egy darabig..:)



Mihelyt északi irányban elhagyjuk Lloret környékét, a tengertől is eltávolodunk, fenyőerdők ölelik mindenfelé az utat (eszméletlen mennyiségű és sűrűségű errefelé a pínea, remek összhatást kelt a kék tengerrel és a hol homoksárga hol pedig egészen durván vörös talajjal), majd pár perc után beérünk Tossa de Marba, melynek szinte egy az egyben megmaradt, picike, fallal körülvett óvárosa (Vila Vella a becsületes neve) maga egy mese.


Vagy, egy múzeum, kevésbé infantilisen fogalmazva. Fantasztikusan magas színvonalon újították fel (van ennek errefelé hagyománya, lesz erről még később szó), és régisége ellenére itt ma is élnek emberek, nem csak valamiféle skanzen-szerűség ez.



Errefelé már öböl öblöt követ, kis sziklaszigetek emelkednek ki a vízből...elragadó vidék- csak egy jófajta taverna hiányzik a tökéletességhez..:)



Tossa után, folytatva az utat Franciaország felé, megmarad a különleges szépség: az általam most kihagyott kisebb-nagyobb településeket a feljebb már említett vad, öblök százait kialakító, sűrű fenyőerdővel borított partmente köti össze. Különösen Tossa és Saint Feliu között, kanyarogva a hajtűkanyarok között érzi azt az ember, hogy szinte pillanatokként volna jó megállni körülnézni picit, és garantáltan használja ki az ember a kis kiállókat, h fényképet készítsen.




Saint Feliutől picit egyszerűbb lesz az út, egyrészt azért mert eltávolodik a parttól, másrészt a partmente is újra konzumálódik: e rész turistaközpontja Platja d'Aro, mely lényegében olyan, mint Lloret-csak északabbra háromnegyedórára.
Így ez a rész is átugrós volt, annak ellenére, hogy szép, széles, hosszú és homokos partok vannak errefelé szép számmal.
Calella de Parafrugellbe viszont betérek: a parttól picit beljebb itt is durva a kertváros, a part maga pedig tulajdonképpen maga az öböl, félkör alakban az árkádos, színes házakkal és csónakházakkal. Kifejezetten hangulatos kis település.


Ha innen észak felé nézünk már láthatjuk a Cap de Begur déli végét, mely a Costa Brava egyik leg'bravább' része: a hatalmas, de a tenger felőli oldalaik kivételével üdezöld hegyoldalak azon túl, hogy alapformájukkal kirajzolnak ugye egy fokot, ezt határozottan nem egyenesen teszik: sorban követi ezen a mindössze pár kilométeren egymást hat álomszép, hangulatos öböl, közte Aiguablava, melyet sokan a Vad Part legszebb beach-ének tartanak környezete és szép kék színű vize miatt (pontosan ezt jelenti egyébként a neve is).



A hatos közül a legnagyobb és legdélibb Tamariu, aminél egy kis falu is kialakult,



majd sorban a többi (Aigua-Xellida, majd a már említett és mutatott Aiguablava, aztán Fornells, Sa Tuna és Aiguafreda, melynek neve megint csak árulkodó: itt állítólag mindig hűvösebb marad egy picit a víz), megkerülve a kiszögelés névadó városát, Begurt.


Ami újra csak egy nagyon barátságos kisváros, magasan a part felett, kellemesen körbejárható, nagyon szép állapotú óvárossal.
Magasan van a város eleve, remek a kilátás, a Pireneusok még vastagon hófödte csúcsai is látszanak. De lehet egy picit még magasabbra jutni, a város közepén egy dombtetőn van a Belguri Vár, pontosabban annak romjai. Mivel ide már délután értem, kihagytam az oda történő kutyagolást, beértem az eggyel lejjebbi látnivalókkal. Egyébként ez a város is, mint errefelé általában változatos változatos domborzattal rendelkezik, tehát határozottan kell hegyet mászni. :)


Pals és Peratallada (de hozzávehetjük az általam kihagyott Palau-Satort is) turista-látogató szempontból egymáshoz módfelett hasonlító két (három) település, még ha vannak is különbségek nyilván. Ilyen például Pals:


És ilyen Peratallada:



Szóval, korban, kialakításukban, színeikben eléggé hasonlatosak egymáshoz, ezért annak, aki nem különösebben művelt művészettörténeti kérdésekben (mint például én), érdemes lehet e két várost külön időpontban felkeresni, mert könnyen összekeveredhetnek az emlékképek.

Pals egyébiránt nagyobb, úgy háromszor annyian lakják, mint a tőle pár kilométerrel nyugatabbra lévő falucskát. És az amúgy abszolút autentikusan megmaradt (vagyis felújított) óvárosa körül van egy kis modernebb rész is.
Peratalladában csak régi terület van, melyet (szerintem rendkívül) jómódú barcelonaiak hoztak, hozattak rendbe, méghozzá elvileg akkurátusan figyelve arra, hogy csak eredetivel megegyező anyagokat használjanak.
Mindkettő felújítás szenzációsan sikerült, elvileg lakottak is a házak (már az üzleteken és kávézókon, éttermeken kívül is), de érzésem szerint azért sokkal jobban hasonlítottak múzeumra, mint Tossa Villa Vellája. 


Remekül sikerült szerencsére ez a rövidke itthonról kiszakadás, kis feltöltődés újra. Elsőrangú volt az idő, húsz fok, sok-sok napsütés, virágoztak már a fák és a rétek nagy gázzal, nyilván ez sem tett rosszat az ember hangulatának.


Szeretem Spanyolországot, és ez az érzés újra erősödött egy picit (már persze amennyire Katalónia annak számít: Barcelonában még azért csak-csak, ott minden kétnyelvű, spanyolul is ki van majdnem minden írva a katalán mellett. Itt, 'vidéken' azonban nem: a közlekedési táblák, a cégtáblák, egyáltalán, minden csak katalánul van, és még a városházákon sincs kint a spanyol lobogó-csak a katalán illetőleg az európai csillagos. :) ).
Sokfelé jártam a Vad Parton (már a szűkre szabott időhöz képest), tán valamivel kevesebbet láttam, és mindenképpen maradtak ki fájó pontok is: pár város az érintett területről, mint Palamós vagy Parafrugell, szép parkok és kertek, na meg a teljes északi Costa Brava, vagyis az Alt Empordá, Cadaques-estől Cap de Creus-ostól, Dalìstúl, mindenestül.

De mindenek előtt Gironát sajnálom, mely nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ám annyi látnivaló van ott, hogy a teljes második napom ráment volna. Ezért maradtam inkább a déli partvidéken (La Selva és Baíx Empordá megyékben), és az ottani érdekességek közül kerestem fel jó néhányat, és ezt a döntést nem bántam meg egyáltalán. De vissza kéne menni majd még egyszer, pótolni a kimaradtakat. Az ősz erre alkalmasnak mutatkozna, de abból úgy néz ki, ha valami lesz akkor az két-három nap Athén lesz..:)
 

Hazafelé pedig: A hazaútra várva meglepve tapasztaltam, hogy a pesti gép már egy órával az indulás előtt megérkezett-de aztán rájöttem az okára: végre az egyik új, sharkletes gép jött, és így biztos gyorsabb volt. :)

A lábtér akkora, mint a legkorábbi wizz-féle Airbusokon, vagyis nekem teljesen megfelelő, legalábbis ezekre a két óra körüli utakra. Ami nem annyira jó, hogy ha a mögöttünk ülő hozzáér a háttámlához (kiveszi az újságot, stb.) azt pontosan érzi az ember a slank ülések miatt, és mintha egy gondolatnyit jobban is rázna, mint a korábbiak, de ez nem számottevő. Viszont, nagyon jól néz ki az új kialakítású szárnyvég. :)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép helyek! Én csak a Blanes és Barcelona közti részt ismerem, az igazi Costa Bravan csak Tossa del Marban voltunk hajókiránduláson. De ezek a szabdalt, öblös partok, kis falvak nagyon édesek, szépek az öblök, hogy üresek, és nem, mint nyáron napágyakkel teliek. Szép élmény lehetett ebben az időszakban ott járni. üdv

    VálaszTörlés
  2. kedvelem az ilyen helyszíneket ilyen időszakokban bejárni, egészen más kép tud kialakulni az emberben. és valóban, egyszerre vad és bájos ez a vidék.

    VálaszTörlés
  3. Nem mintha nem lenne mindig utazhatnékom, de a leírásaid mindig rátesznek arra is egy lapáttal. :)
    Athén fapadossal?

    VálaszTörlés
  4. :)

    a bud-skg-bud igen, éppen tegnap zsákoltam. onnan meg majd meglátjuk: van ugye 5-6 ryan, ugyanennyi olympic/aegean per nap, majd valamelyikkel, ami menetrendileg és árban is megfelelő. visszafelé valószínűbb a Ryan, pont jó a menetrendje (legalábbis a mostani) a visszaúti Wizzhez. (Egyébként marad télre is Thessaloniki a menetrendjükben).

    VálaszTörlés