2016. június 18., szombat

Nizza and around, 1. Nizza (és egy kis esti Monaco)

Jó régen, több mint tíz éve jártam legutóbb a Francia Riviérán. Akkor egymás után két nyáron is; annyira megérintett a hely szépsége, az általam ismert életmódoktól való jelentős eltérése, hogy muszáj volt visszamenni.
Egyébként autóval utaztunk még akkor; fel se merült, hogy olcsóbb lehetne repülővel. Sokkal később tudtam meg, hogy könnyen lehet, már akkor is az lett volna pedig; az idő tájt repült Nizzába a Sky Europe, méghozzá gyakran igen csak olcsó árakon...
Úgyhogy, sok minden 'megvolt' akkor, nem is csak a partvidéken, de feljebb a 'hátországban', a különleges, számomra lágy szépségében kicsit Toszkánára hasonlító Provence-ban is: Menton, Nizza, Grasse, Antibes, Frejus, St.Tropez, Marseille, Aix, a Verdon-szurdok... Így e rövid, három napos kirándulást úgy próbáltam összehozni, hogy jusson idő a korábban meg nem ismert helyekre éppúgy, mint az emlékeimben élőkre, úgymond ellenőrizni, hogy a valósághoz közeli-e az még ott, vagy már messze van attól.


Hasznosságok: repülés a Wizz Air közvetlen járatával, jegyár két főre 11 ezer forint volt. Szállás az airbnb-n, egy khm, egy irodában. :) Legalábbis minket feltétlenül arra emlékeztetett a kis stúdió. Na, meglepetés nem ért, tudtuk ezt foglaláskor is. A negatív oldalon (a lakájosság hiánya mellett) egyedül a kissé szűk ágyat tudom megemlíteni. Mert a wifi különösen hasított, a tisztaság okés volt, tartozott a lakáshoz egy parkolóhely a ház alatti garázsban, kiváló az elhelyezkedése, és használva az airbnb-kupont 36 euróra jött ki egy éj.
Mi végül autót béreltünk. De tény, ez itt most elsősorban kényelmi 'extra' volt, hiszen a közösségi közlekedés árfekvése messze nem riviérai. Mivel sokáig vacilláltam, hogy hogyan is közlekedjünk, viszonylag kikupálódtam a nizzai és környéki tömegközlekedésében. Úgyhogy, megosztom annak a két oldalnak a linkjét, amit én a leghasznosabbnak találtam, már ami a buszokat illeti. A helyi BKV hivatalos oldala:
http://www.lignesdazur.com/
Itt viszonylatra lebontva lehet a menetrendeket megnézni, letölteni, részletesen elmagyarázzák a különféle jegy típusokat, térképes megjelenítés is van, melyek szintén letölthetőek.
 
A másik pedig egy blog:
http://www.bestofniceblog.com/
Szerintem nagyon jó kis oldal ez. Részletesen és érthetően magyarázza el a fontos dolgokat, nem is csak közlekedési témakörökben, és még használhatónak tűnő insider-tippek is előfordulnak.
 
Szóval végül autóbérlés, Avistól, 44 eur a három nap. 26 euró lett volna még per nap a nullázó, amit most kihagytam, helyette az icarhireinsurance.com-on vásároltam (utólagos) nullázót 14 euróért a három napra.
Nem tudom, hogy ez mennyire általános már a nagy cégeknél, de az AVIS/Budgetnél, és Olasz- és Franciaországban módosult a full/full fuel policy módja. Most átvételkor mindenképpen beterhelnek egy tank üzemanyagnyi összeget a bankkártyán, viszont leadásakor semmi baj nem történik, ha nem teli viszi vissza az ember. Egyszerűen megtankolják, annak árát levonják a zárolt összegből, a többi pedig visszakerül a kártyára. Itt, a nizzai pultnál hozzáfűzték még, hogy a benzinkúti áraknál pár centtel olcsóbb árral számolják az üzemanyagot - hogy ez így van-e azt nem tudom, én maradtam az sk-tankolásnál leadás előtt.

Általában Nizzát tartják a legkevésbé 'felvágós', legkevésbé a pénzről, a jómódról, a csillogásról szóló településnek a Francia Riviérán. Én azt hiszem ebben sok igazság van. Persze itt van a világ egyik legszebb hotelének tartott Negresco (egy bukaresti fogadós fia, Henri Negresco építette 1912-ben, aki az egyik kaszinó vezetőjeként szedte össze a pénzt, meg főleg a kapcsolatokat terve megvalósításához), ami a szintén világhírnévnek örvendő Promenade des Anglais-n ('Angolok sétánya') található; meg egyáltalán, a kertvárosi részein egymást érik a szebbnél szebb, jómódról árulkodó (néhol hivalkodó) magánházak és kertek.
Ám ezen túl egy teljesen 'normális', mai, európai, és mai európai, kozmopolita és globalizált nagyváros. Van (már; mert nem olyan rég építették vissza, az ezredforduló idején induló francia villamos-reneszánszban) részben füves pályás, modern villamosa, forgalom csillapított óvárosa, kerékpár-sztrádája (értem ezalatt, hogy több helyen nem csak az autósoktól, de a gyalogosoktól is elzárt pályán lehet bringázni), működő közösségi közlekedése egyfelől, de szegény(ebb) negyede, koldusai, nem éppen felelősen eljáró állattartói másfelől.
Meg egy igazán mediterrán, játékos, élénk hangulata. De nagyon.

Szinte mindig volt itt város, mióta a világ a világ, legalábbis mióta elkezdtük a történelmet. A görögök alapították a várost (állítólag a neve is a görög Niké, azaz győzelem szóból ered), majd két évszázaddal később, ie.200 körül érkeztek meg a rómaiak, akik a mai Cimiez városrészben építkeztek. Ez az időszak volt a város első aranykora, ekkor vált jelentős várossá. Olyannyira, hogy a birodalom bukása után évszázadokig nem talál magára, majd csak a középkor elején indul ismét fejlődésnek, a Provencei-i Grófság uralma alatt. Újabb komoly fordulat 1388, mikor egy bizonyos Jean Grimaldi összeesküvésének eredményeképpen a város az itáliai Savoyai Hercegség uralma alá kerül, majdnem hatszáz évre, egészen 1860-ig. Innen, az olaszból jön az általunk, magyarok által is használt neve, a Nizza (hiszen franciául Nice), ahogyan az olaszos építészeti elemekkel átszőtt óváros, vagy éppen a sok olaszosan csengő tulajdonosnév a kirakatokban és cégéreken. Sőt, leghíresebb szülötte is olasz, nem is akármennyire az: az olasz egység megteremtésében oly' nagy szerepet játszó szabadságharcos, Giuseppe Garibaldi is a város szülötte (és ma az egyik legnagyobb tér névadója).
...Sok mindenre nem jutott idő: nem jártunk például fent a Cimiez-n, pedig van ott sok minden. Ókori romok a rómaik idejéből, archeológiai múzeum (szintén abból a korból), Matisse és Chagall múzeum, két szép, olivaligetes park, vagy éppen az egyetem épülete és parkja, aminek elmulasztása a leginkább fájt nekem (bár ez csak jóindulattal Cimiez; mondjuk inkább úgy, hogy a környéke, és összeszervezhetők a fentiek egy körré - legalábbis én így terveztem volna).
Az egyetem eredetileg Château de Valrose névre hallgatott (1965 óta központi épülete a kampusznak), vagyis egy igazi palotáról van szó, ahhoz méltó, kis-tavas, vízeséses, szökőkutas, gazdag mediterrán parkkal, mindez Cimiez hegyoldalában. A google ilyen képeket mutat róla:


Sajnos szintén kimaradt a reptértől szinte kőhajításra fekvő Parc Phoenix. A jókora biodómban és a környező parkban nem csak növények, de állatok (hüllők, madarak) is vannak. Nagyon jókat olvastam róla, ráadásul nem csak itteni léptékkel nézve nevezhető olcsónak a három eurós belépőjével.


Azért írok arról is, ahol jártam. A Promenade des Anglais (név eredete: a 19. században felfedezték maguknak a helyet a britek - akkor még szinte kizárólag téli üdülőhelyként egyébként. Viszont kritikai éllel léptek fel arra nézvést, hogy hogy a viharba lehet az, hogy egy ilyen csodás fekvésű városnak nincsen egy valamire való tengerparti sétánya? Nos, építettek nekik egyet: hét kilométer hosszban, szinte végig a Baie des Anges, vagyis az Angyalok öble mentén, központi részén mindig igen nagy az élet. Én azt hiszem, kevésbé a híres szállodák vendégserege korzózik ott, inkább a helyiek és az 'átlagturisták' töltik/élik/ütik el az időt. Sok a futó és a kerékpáros, a parton pedig már most is sokan vannak. Eszünkbe is jut (és még többször és másfelé is majd), hogy mi lesz, mi lehet itt majd nyáron? (Érdekes, hogy a korábbi utazásaim ide júliusiak voltak, mégsem maradt meg bennem ilyesmi, hogy virsliként feküdtek volna a parton az emberek. Aztán hogy tényleg nem durvul el annyira a helyzet, vagy csak kevésbé figyeltem erre, azt nem tudom).
Elsősorban hotelek sorakoznak a partvonalból-kavicsos strandokból, majd a támfal mögött a széles gyalogos-bringás sávból, a soksávos útból (és közötte hatalmas végeláthatatlan pálmafasorból) álló promenád másik oldalán. Vannak közöttük szerintem nagyon túltoltak is (itt elsősorban a Palais Méditerranée archaizáló, számomra giccses, monumentális tömbjére gondolok), de a többség nagyon szép, és megesik, hogy parkjaik akár a nagyközönség számára is nyitottak (ám nem feltétlenül ingyenesek).


Nem szállodai, de ilyen park a Masséna múzeum kertje is, méghozzá a Negresco tőszomszédságában.
A múzeum a múlt századfordulón, a Belle Epoque stílusában (mely stílus jellemzője ennek a vidéknek) épült villa-palota, amiben különféle művészeti alkotásokat és Napoleon-emléktárgyakat lehet megtekinteni. Körülötte pedig egy kedves (és ingyenes), május közepén nagyon virágos kis park. Nem állítom, hogy a legjelentősebb nizzai látnivaló, de egy séta közben, kicsit elhagyva az azúrpartot, érdemes lehet betérni ide. Vagy, ahogyan ezt mi tettük, mikor is az első napunk délutánján eleredő esőben tértünk be ide, mivel a hatalmas fák pont elég védelmet nyújtottak a csapadékkal szemben.


Azért Nizza legjobb része szerintem nem a promenád, hanem az óváros, a Vieille Ville vagy Vieux Nice. Kicsit más, mint amilyenek mostanában már az óvárosok, már annyiban, hogy a nyilván rengeteg turista mellett a helyiek is igazán 'lakják'. Ide járnak vásárolni, például a hét hat napján működő piacra, de enni és szórakozni is... Szóval nincsen teljesen egészében átadva a turistáknak, nem egy kvázi-skanzenről van szó. Ez pozitívan hat a hangulatra, és kissé negatívan a a lábainkra, nehezen megúszható némely részén az egymásra lépés, annyian vagyunk. :) 

Mi a sétát a Place Massénánál kezdtük. Ez a tér az Újváros és az Óváros határán fekszik, abban a széles, többnyire zöld, üde, parkosított 'sávban', mely a tengertől húzódik észak-keleti irányba, és egykor a Paillon folyó medre volt (amit a föld alá vittek, csatornát csinálva belőle). Ebben a sávban van (a Masséna tér déli oldalán) a Jardin Albert 1er (I.Albert-kert), egy pálmafás park, a város abszolút központjában, vagy északabbra a Modern Művészetek Múzeumának nevéhez méltó, ultramodern épülete és a Nizzai Nemzeti Színház is. 
A Place Masséna nem csak földrajzilag, de építészetileg is határt jelent a régi és az új(abb, mert azért az is 19. századi többnyire) városrész között. Ugyanis kitalálásakor az volt az idea, hogy az óváros építészeti jegyeit vigyék tovább a térre, afféle átmenetként szolgálva. A szép épületek mellett hét szobor is van a téren, méghozzá kandeláberek csúcsaira ültetve, amiket este ki is világítanak. Egy spanyol művész alkotásai (vagyis, alkotása, mert hogy egy szerves egész a hét szobor), a kontinenseket hivatott(ak) ábrázolni, és a különböző társadalmak közötti párbeszéd fontosságát szeretné érzékeltetni. Ha kétszer élek sem jövök erre rá magamtól, de ha ezt írják, biztos így is van.


Akárhogy is, igazi városközpont ez, fényes, napsütötte, mindkét oldalán zöld parkkal tehát. Ebből mi délnek, az 1.Albert-kert felé vettük az irányt, hogy onnan a St-Francois-de-Paul utcán hatoljunk be az Óvárosba. 


A kis boltok, üzletek között hamarosan elérjük a nizzai operaház épületét, majd a kis utca kiszélesedik, hogy innen már Cours Saleya néven fusson tovább. A már említett piacot találjuk itt. Eredendően virágpiacról van szó, és ez ma is fontos része. Állítólag figyelmet fordítanak arra, hogy a helyi, a nizzai dombok melegházaiban nevelt virágokat árulják elsősorban. Persze a virágok mellett ma már sok minden más is kapható: zöldség-gyümölcs, sajtok, édességek, és a turistáknak szóló cuccok is. A terület szélein éttermek és kávézók sorakoznak, biztosítva, hogy itt az esti-késő esti élet is intenzív legyen.
Igazi déli kavalkádot találunk itt, szerintem ne hagyjuk ki ennek a résznek a felkeresését. 


...Aztán vége lett a tervezésnek. Bár szépen felépítettem, hogy majd hogyan is jussunk el a többi óvárosi látnivalóhoz, a Palais de Justice pompás épületéhez (google fotó - ott jártunkor valami rendezvény volt, nem lehetett érdemleges fényképet készíteni).
 

a Ste-Réparate-székesegyházhoz (mely a 17.század második felében épült - kivéve a később, a 18.-ban mellé épült harangtornyot-, belül barokk stílusú), és az előtte lévő térhez,


a szintén barokk, de pár évtizeddel korábbi Saint Jacques le Majeur-templomhoz,


vagy a Palais de Lacrais genovai stílusú épületéhez (A görög-bizánci Laszkarisz család egyik ágának tulajdona volt. Ma belül kiállítás, festményekkel, korhű - 17. század első felében épült a palota - falikárpitokkal, bútorokkal; szegről-végről magyar vonatkozása is van, legalábbis a palota névadó családjához: IV. Béla felesége, Mária, Laszkarisz lány volt. Azt olvastam, hogy derék királyunk a feleség családi ékszereinek árából kezdte építtetni a visegrádi fellegvárat 1249-ben. ;) A belépő 10 eur, de nem csak ide, hanem egy jegy érvényes az összes, nizzai fenntartású múzeumba).
 

Ám mindezt felülírta az élet. Hiszen mindig volt egy-egy sikátor, egy-egy utcarész, egy-egy színes épület, vagy színes részlet, kedélyes elem, amiért elkezdtünk össze-vissza tekergőzni az utcákban, teljesen belefelejtkezve azokba. Mondjuk azért nem egy akkora rész ez, hogy rendezetlenül közlekedve kimaradnának a fent említett helyek, szóval semmiről se maradtunk le. Sőt. 



Innen a  La Château-t vettük célba (a Château ugye várat jelent, na azt ne keressünk itt, mert az nincs. Csak a vár-hegy. Persze régen volt; de XIV. Lajos leromboltatta). 
Az 'innen' azt jelenti, hogy a Lacrais-palotától nem messze indul egy nem túl megeröltető gyalogos feljáró a dombra, a Rue Rosetti végén, a Montee du Château. Egy általános iskolától indul, és az Izraelita temetőhöz fut ki ez a kis utacska. És ezzel már fent is vagyunk, innen már nincs megterhelés, csak séta a kellemes, amolyan gellérthegyi parkban. Játszóterek, kis kerthelyiségek, rengeteg pínea...tök jó.



Egyébként, egy ingyenes lifttel is lehet fel-le jönni az óváros dél-keleti csücskétől, ott, ahol a Rue des Ponchettes és a tengerparti Quai des États Unis összeér (Itt is van lépcső, de összehasonlíthatatlanul keményebb, mint ahol mi felmentünk). Mi lefelé jöttünk ezzel, és ledöbbentünk, micsoda végeláthatatlan sor várakozott a feljutásra; erre érdemes figyelemmel lenni, bár nem hinném, hogy ez volna az általános eset.


Na de amiért elsősorban fel kell ide jönni, az a kilátás! Mindenünnen lenyűgöző, az egész várost belátni: a keleti oldalon a kikötő, és tovább, Villefranche-sur-Mer látszik,


 míg a nyugatin ott az óváros, az újváros és a promenád...



Most sokkal jobban megismertem a várost, mint az előző alkalmakkor, nagyobb hatással is volt rám. Szerettem itt lenni, és örültem, hogy itt lehetek, újra. Persze, ilyenkor megspórolhatatlan egy kis számvetés is arra nézvést, hogy mik történtek az elmúlt években, és amik történtek, mennyire vitték az embert előrébb. Mindenesetre, soha rosszabb helyet egy ilyen önvizsgálatra, mint ez a város.


Monacóba, úgy tűnt, hogy most nem fogunk menni. A 'mi' hétvégénken rendezték ugyanis a Grand Prix History versenyt (régi Forma 1-es és egyéb szakágbeli, bőven veteránkorú versenyautók hétvégéje ez), ami azt jelentette, hogy  egyrészt a sosem éppen üres Hercegségre végképp ki lehet tenni a megtelt táblát, másrészt a bejárható része is erősen lecsökkent, hiszen a verseny színhelyére csak a konkrétan sokkoló árú jegyek birtokosaként lehetett volna bejutni.
Aztán egy hirtelen jött ötlet mégis oda vezetett. Említettem már feljebb, hogy az első délután volt egy esős két óra, amikor nem is tűnt úgy, hogy még aznap 'rendbe jön' az időjárás. De így lett, és azt találtuk ki, hogy mivel még csak esteledik, ne az irodában üljünk, hanem induljunk neki a világnak azonmód.

Na most, Nizzát és Monacót világszerte is híres utak kötik össze. Méghozzá, mindjárt három (az autópályát most nem számolva). Ezek a Corniche-ok, a felső a Grande-, a középső értelemszerűen a Moyanne-, míg az alsó, mely a tengerhez legközelebb fut, az Inférieure-Corniche.
Szerintem közülük a középső a legjobb: megy már annyira fent, hogy kábító legyen onnan a kilátás, de még nem megy annyira felül, hogy már túlságosan távol legyen a tengertől. Ezt, a középsőt választom majd másnap, amikor Mentonba autózunk (fényképek is ott lesznek majd), de ezen az estin az alsón megyünk végig. Ami azért Nizza után még jó ideig éppen eléggé fent kacskaringózik, majd csak Beaulieu környékén ér le a tengermellékre. Igen szép, és valahogy hangulatos volt a kora esti kilátás fentről Villefranche-ra és Cap-Ferrat-ra, abszolút meghozta a kedvet, hogy a végcélunk az esti Monte-Carlo legyen, bízva abban, hogy a napi versenyek végeztével már elhalad a siserehad is.


Bár nyilván voltak elzárt részek így is, de azért a számítás bejött. Még parkolni se volt nehéz, ráadásul nem is akárhol sikerült: a hatodik sorban. A rajtrácsok mellett. :)
Aztán sétáltunk fel s alá, és ahogyan bő tíz évvel előbb, most is elfogott az a furcsa érzés, ami gondolom sokakat el tud kapni itt. Hogy mondjam, ez nem egy másik világ, hanem egy másik bolygó. Miközben látja az ember, hogy mennyire hihetetlen módon beépült már a szikla, miközben érzi, tapintja az ember, mennyire elérhetetlen mindaz, ami itt van (pedig magában a Hercegségben szinte kizárólag magasra épített épületek és szállodák vannak, nincsenek olyasféle villák, mint a Riviérán oly' sok helyen, mégis süt mindenünnen a hihetetlen jómód), mégis, Monaco nem hivalkodó, Monaco tényleg egy elegáns, egyáltalán nem visszatetsző hely.


A folytatás: Éze, St-Paul-Vence/Vence, Jean-Cap-Ferrat (és az Ephrussi-park), Menton és Antibes, itt található.


5 megjegyzés:

  1. Minden sorát lelkesen olvasom, majd még részletesen ki is fogom jegyzetelni. Az esti monacoi képek extra jók. Nagyon várom a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  2. húúú de jó lehetett :) akarom :D
    a folytatást pedig nagyon várom :)

    VálaszTörlés
  3. cscs, köszönöm, és a javítást is!

    Kriszti: el is hiszem, hogy tetszős vidék neked, biztos, hogy tetszene/tetszeni fog élőben is!

    VálaszTörlés
  4. :))) de jó lenne, ha 100 életem volna :))

    VálaszTörlés
  5. Régen én is nagyon vágytam errefelé, most már valahogy nem. Monacoban egyszer voltunk pár óárt buszos út során, hazafelé Spanyolországból. Inkább a hátsó vidák érdekelne, a tájak, mint a városok. Az első, kicsi képsorból a hatodik képen a víznek valami káprázatos színe van.

    VálaszTörlés